JÓB KÖNYVE

31. fejezetJób beszédeinek befejezése: erősíti, hogy feddhetetlenül járt Isten és emberek előtt

1 Szövetségre léptem szemeimmel, * és hajadonra mit sem ügyeltem. [u'Zsolt. 119,37.']

2 És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?

3 Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é * veszedelem? [u'\xc9sa. 66,24. M\xe1t\xe9 25,41.']

4 Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?

5 Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:

6 Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!

7 Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:

8 Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!

9 Ha az én szívem asszony után bomlott, * és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján: [u'P\xe9ld. 7,8.9.']

10 Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.

11 Mert gyalázatosság volna * ez, és birák elé tartozó bűn. [u'3 M\xf3z. 20,10.']

12 Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, * és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. [u'P\xe9ld. 6,26\u201329.']

13 Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:

14 Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?

15 Nem az teremtette-é őt is, * a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében? [u'r\xe9sz 34,19. P\xe9ld. 22,2.']

16 Ha a szegények kivánságát megtagadtam, * és az özvegy † szemeit epedni engedtem; [u'Jak. 1,27.'] ; [u'\xc9sa. 10,2.']

17 És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva * abból nem evett; [u'Pr\xe9d. 11,2.']

18 Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve * vezettem őt! [u'Zsolt. 37,26.']

19 Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül * a szegényt; [u'M\xe1t\xe9 25,44.45. \xc9sa. 58,7.']

20 Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;

21 Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;

22 A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!

23 Hiszen úgyrettegtem Isten csapásától, * és fensége előtt tehetetlen valék! [u'P\xe9ld. 22,23. Zsolt. 17,4. 119,120.']

24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!

25 Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;

26 Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,

27 És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:

28 Ez is biró elé tartozó bűn * volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent! [u'2 M\xf3z. 22,20. 5 M\xf3z. 13,12.16.']

29 Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;

30 (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot * kérjek az ő lelkére!) [u'M\xe1t\xe9 5,14.']

31 Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?

32 (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)

33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, * keblembe rejtve bűnömet: [u'Zsolt. 32,3.5. P\xe9ld. 28,13.']

34 Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék ésaz ajtón sem lépnék ki!

35 Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.

36 Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!

37 Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!

38 Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;

39 Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:

40 Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.