JÓB KÖNYVE

3. fejezetJób ajka átokszóra nyílik

1 Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá * az ő napját. [u'Jer. 20,14.18.']

2 És szóla Jób, és monda:

3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.

4 Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.

5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; afelhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.

6 Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.

7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.

8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.

9 Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!

10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.

11 Mért is nem haltam * meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem? [u'r\xe9sz 10,18. Jer. 20,18.']

12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!

13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –

14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.

15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.

16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?

17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.

18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.

19 Kicsiny és nagy ott egyenlő,és a szolga az ő urától szabad.

20 Mért is ad Istena nyomorultnak világosságot, * és életet a keseredett szivűeknek? [u'r\xe9sz 6,9.']

21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.

22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.

23 A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.

24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, * mint habok. [u'r\xe9sz 16,16.']

25 Mert a mitől * remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam. [u'r\xe9sz 1,5. 31,23.']

26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.