JÓB KÖNYVE

28. fejezetA természet elrejtett dolgait kikutathatja az ember, Isten bölcsessége kikutathatatlan; az ahhoz vezető út az istenfélelem

1 Bizony az ezüstnek bányája van, és helye az aranynak, a hol tisztítják.

2 A vasat a földből hozzák elő, a követ pedig érczczé olvasztják.

3 Határt vet az embera setétségnek, és átkutatja egészen és végig a homálynak és a halál árnyékának kövét.

4 Aknát tör távol a lakóktól: mintha lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek és lebegnek emberektől messze.

5 Van föld, a melyből kenyér terem, alant pedig fel van forgatva, mintegy tűz által;

6 Köveiben zafir található, göröngyeiben arany van.

7 Van ösvény, a melyet nem ismer a sas, sem a sólyom szeme nem látja azt.

8 Nem tudják azt büszke vadak, az oroszlán sem lépked azon.

9 Ráveti kezét az embera kovakőre, a hegyeket tövükből kiforgatja.

10 A sziklákban tárnákat hasít, és minden drága dolgot meglát a szeme.

11 Elköti a folyók szivárgását, az elrejtett dolgot pedig világosságra hozza.

12 De a bölcseség hol található, és az értelemnek hol van a helye?

13 Halandó a hozzá vivő utat nem ismeri, az élők földén az nem található.

14 A mélység azt mondja: Nincsen az bennem; a tenger azt mondja: én nálam sincsen.

15 Színaranyért * meg nem szerezhető, ára ezüsttel meg nem fizethető. [u'P\xe9ld. 3,13\u201318. 8,11\u201319.']

16 Nem mérhető össze Ofir * aranyával, nem drága onikszszal, sem zafirral. [u'P\xe9ld. 16,16.']

17 Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért be nem cserélhető.

18 Korall és kristály említni sem való; a bölcseség ára drágább a gyöngyöknél.

19 Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színaranynyal * sem mérhető össze. [u'Zsolt. 19,11.']

20 A bölcseség honnan jő tehát, és hol van helye az értelemnek?

21 Rejtve van az minden élő szemei előtt, az ég madarai elől is fedve van.

22 A pokol és halál azt mondják: Csakhírét hallottuk füleinkkel!

23 Isten tudja annak útját, ő ismeri annak * helyét. [u'P\xe9ld. 8,1.13.']

24 Mert ő ellát a föld határira, ő lát mindent az ég * alatt. [u'Zsolt. 33,13.14.']

25 Mikor a szélnek súlyt szerzett, és a vizeket mértékre vette;

26 Mikor az esőnek határt szabott, és mennydörgő villámoknak útat:

27 Akkor látta és kijelentette azt, megalapította és meg is vizsgálta azt.

28 Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, * és az értelem: a gonosztól való eltávozás. [u'Zsolt. 111,10. P\xe9ld. 1,7. 8,13.']