JÓB KÖNYVE

27. fejezetJób befejező beszédei: erősíti ártatlanságát és megmutatja mily múlandó az istentelenek szerencséje

1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:

2 Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,

3 Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én * orromban; [u'r\xe9sz 33,4. 1 M\xf3z. 2,7.']

4 Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!

5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból * magamat ki nem tagadom. [u'r\xe9sz 31,1\u201332.']

6 Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.

7 Ellenségem lesz olyan, * mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok. [u'r\xe9sz 2,9.10.']

8 Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, * hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét? [u'Luk. 12,17\u201321. 16,19.23.']

9 Meghallja-é kiáltását az Isten, * ha eljő a nyomorúság reá? [u'P\xe9ld. 28,9. J\xe1n. 9,31. \xc9sa. 1,15.']

10 Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; * segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent? [u'r\xe9sz 21,14.15.']

11 Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; * a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el. [u'r\xe9sz 16,7\u20139.']

12 Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!

13 Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, * és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek: [u'vers 8.9. r\xe9sz 21,17\u201320.']

14 Ha megsokasulnak is az ő * fiai, a kardnak sokasulnak meg,és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem. [u'H\xf3s. 9,15.16.']

15 Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő * özvegyeik meg sem siratják. [u'Zsolt. 78,64.']

16 Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:

17 Összeszerezheti ugyan,de az igaz ruházza * magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik. [u'P\xe9ld. 13,22. Pr\xe9d. 2,27.']

18 Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.

19 Gazdagon fekszik le, * mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen. [u'Zsolt. 49,17\u201319.']

20 Meglepi őt, * mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar. [u'r\xe9sz 15,20.21.']

21 Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.

22 Nyilakatszór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.

23 Csapkodják felette kezeiket, * és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből. [u'1 S\xe1m. 25,29.']