JÓB KÖNYVE

26. fejezetJób nyolczadik védekezése: megmutatja, mennyire elismeri ő is Istennek kikutathatatlan felségét

1 Jób pedig felele, és monda:

2 Bezzeg jól segítettél * a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart! [u'r\xe9sz 2,11. 25,2\u20136.']

3 Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!

4 Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?

5 A halottak is megremegnek tőle;a vizek alatt levők és azok lakói is.

6 Az alvilág mezítelen előtte, * és eltakaratlan a holtak országa. [u'Zsolt. 138,8.12. Zsid. 4,13.']

7 Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.

8 Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad.

9 Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét * fölibe terítvén. [u'Zsolt. 104,2.3.']

10 Ő szab határt a víz színe fölé – a világosságnak és setétségnek elvégződéséig.

11 Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.

12 Erejével felriasztja a tengert, * és bölcseségével megtöri Ráhábot. [u'2 M\xf3z. 14,31. \xc9sa. 51,15.']

13 Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.

14 Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny * rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg? [u'P\xe9ld. 3,11.']