JÓB KÖNYVE

24. fejezetFolytatás; Istennek az istentelenek iránt való elnézése titokszerű

1 Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésénekidejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéleténeknapjait?!

2 A határokat * odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik. [u'5 M\xf3z. 19,14.']

3 Az árvák szamarát elhajtják, ésaz özvegynek ökrét zálogba viszik.

4 Lelökik az útról * a szegényeket, ésa föld nyomorultjai együtt lappanganak. [u'P\xe9ld. 28,28.']

5 Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.

6 A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.

7 Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.

8 A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.

9 Elszakítják az emlőtől az árvát, * és a szegényen levőt zálogba viszik. [u'Zsolt. 94,6.']

10 Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen * vonszolják a kévét. [u'3 M\xf3z. 19,13.']

11 Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.

12 A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.

13 Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.

14 Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli * a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj. [u'Zsolt. 10,8.9.']

15 A paráznának szeme * pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen. [u'P\xe9ld. 7,7\u201310.']

16 Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.

17 Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.

18 Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, * nem tér a szőlőkbe vivő útra. [u'Zsolt. 11,6.']

19 Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol * azokat, a kik vétkeznek. [u'Zsolt. 49,15.']

20 Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,

21 A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.

22 De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.

23 Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.

24 Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! * Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász. [u'r\xe9sz 22,20. Zsolt. 1,4. 73,19.20.']

25 Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?