JÓB KÖNYVE

23. fejezetJób hetedik védekezése: óhajtja, bár remény nélkül, hogy vajha Isten ítélő széke elé állhatna

1 Felele pedig Jób, és monda:

2 Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.

3 Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.

4 Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.

5 Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.

6 Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!

7 Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!

8 Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.

9 Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.

10 De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.

11 Lábam az ő nyomdokát * követte; utát megőriztem és nem hajoltam el. [u'Zsolt. 119,106. 2 S\xe1m. 22,21.25.']

12 Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.

13 Ő azonban megmaradegy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt * meg is teszi. [u'Zsolt. 115,3.']

14 Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.

15 Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.

16 Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható * rettentett meg engem. [u'r\xe9sz 7,14.']

17 Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem * e homályt?! [u'r\xe9sz 30,23.']