JÓB KÖNYVE

22. fejezetElifáz utolsó beszéde: egyenest durva bűnökkel vádolja Jóbot, óvja vakmerő gondolkodástól és megtérésre inti

1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:

2 Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!

3 Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?

4 A te istenifélelmedért fedd-é téged, és azértperel-é veled?

5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem * véghetetlen-é a te hamisságod? [u'r\xe9sz 7,21.']

6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.

7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad * a kenyeret. [u'r\xe9sz 31,19. M\xe1t\xe9 25,42.45.']

8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.

9 Az özvegyeket üres kézzel * bocsátottad el, és az árváknak karjai † eltörettek. [u'r\xe9sz 31,17.'] ; [u'r\xe9sz 31,18.21.']

10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;

11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, * a mely elborít! [u'Zsolt. 18,17. 69,15.']

12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!

13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?

14 Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.

15 Az ősvilág ösvényét * követed-é, a melyen az álnok emberek jártak; [u'1 M\xf3z. 6,5\u20137.']

16 A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!

17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el * tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható? [u'r\xe9sz 21,14.']

18 Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.

19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, * az ártatlan pedig csúfolja őket: [u'Zsolt. 107,42.']

20 Valósággal kigyomláltatott * a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg! [u'Zsolt. 37,17. 18,20.']

21 Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.

22 Végy csak oktatást * az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit! [u'Zsolt. 119,72.']

23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, ésaz álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.

24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:

25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.

26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.

27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.

28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon * világosság fénylik. [u'Zsolt. 37,6. 92,11.']

29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az * alázatost megtartja. [u'P\xe9ld. 29,23.']

30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig * a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az. [u'Jer. 5,1.']