JÓB KÖNYVE

21. fejezetJób hatodik védekezése: az istenteleneknek néha mégis jól van dolguk az ítéletig

1 Felele pedig Jób, és monda:

2 Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.

3 Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.

4 Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?

5 Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.

6 Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.

7 Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget * érnek, sőt még meg is gyarapodnak? [u'Zsolt. 73,12. Jer. 12,1.']

8 Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.

9 Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.

10 Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.

11 Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.

12 Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.

13 Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;

14 Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!

15 Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?

16 Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok * tanácsa távol legyen tőlem! [u'r\xe9sz 22,18.']

17 Hányszor aluszik el * a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszorosztogatja részöket haragjában. [u'P\xe9ld. 13,9. Zsolt. 11,6.']

18 Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a * polyva, a melyet forgószél ragad el. [u'Zsolt. 1,4.5.']

19 Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.

20 Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható * haragjából iszik. [u'\xc9sa. 51,17.22. Jer. 25,15.']

21 Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!

22 Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg * a magasságban levőket is! [u'R\xf3m. 11,34.']

23 Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;

24 Fejőedényei tejjel vannak * tele, csontjainak velője nedvességtől árad. [u'P\xe9ld. 3,8.']

25 Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.

26 Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.

27 Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;

28 Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek * háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora? [u'r\xe9sz 29,25.']

29 Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokatutaznak és jeleiket nem ismeritek-é?

30 Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.

31 Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?

32 Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.

33 Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek elelőtte.

34 Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.