JÓB KÖNYVE

18. fejezetBildád második beszéde: Jóbhoz intézett keserű megszólítása után az istentelenek elkerülhetetlen veszedelmét rajzolja

1 Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:

2 Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg a dolgot, azután szóljunk.

3 Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?

4 Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kőszikla helyéről?

5 Sőt inkább a gonoszok világa * kialuszik, és nem fénylik az ő tüzöknek szikrája. [u'Zsolt. 37,2.9.']

6 A világosság elsötétedik az ő sátorában, * szövétneke kialszik felette. [u'P\xe9ld. 13,9.']

7 Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa * rontja meg őt. [u'Zsolt. 7,16.']

8 Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.

9 A sarka tőrbe akad, és kelepcze fogja meg őt.

10 Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő szokottösvényén.

11 Mindenfelől félelmek rettentik őt, és * üldözik őt léptennyomon. [u'r\xe9sz 15,21.']

12 Éhség emészti fel * az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett. [u'r\xe9sz 20,21.']

13 Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.

14 Eltünik sátorából az ő bátorsága, és * a félelmek királyához folyamodik ő. [u'r\xe9sz 11,20. P\xe9ld. 10,28.']

15 Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára * kénkövet szórnak. [u'1 M\xf3z. 19,24.']

16 Alant elszáradnak gyökerei, és felülről levágatik az ága.

17 Emlékezete * elvész a földről, még az utczákon sem marad fel a neve. [u'vers 14. P\xe9ld. 2,22.']

18 A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt.

19 Sem fia, sem unokája nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján.

20 Az ő pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket.

21 Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.