JÓB KÖNYVE

15. fejezetElifáz második beszéde: feddi Jóbot vakmerő szavaiért és rajzolja az istentelenek nyomorúságát

1 Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:

2 Vajjon a bölcs felelhet-é ilyenszeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?

3 Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.

4 Te már semmivé akarod * tenni az Istenfélelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is! [u'r\xe9sz 4,6.']

5 Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét * választottad. [u'r\xe9sz 34,35\u201337.']

6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.

7 Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?

8 Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a * bölcseséget magadhoz ragadtad-é? [u'\xc9sa. 40,13.14. R\xf3m. 11,34.']

9 Mit tudsz te, a mit mi * nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg? [u'r\xe9sz 12,2. 32,12.']

10 Ősz is, agg is van * közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál. [u'r\xe9sz 12,12. 32,7.12.']

11 Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?

12 Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?

13 Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?

14 Micsoda a halandó, * hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik? [u'r\xe9sz 9,20. 1 Kir. 8,46.']

15 Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:

16 Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, * mint a vizet?! [u'r\xe9sz 34,7.']

17 Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;

18 A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;

19 A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.

20 Az istentelen kínozza * önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma. [u'\xc9sa. 57,20.']

21 A félelem hangja * csengaz ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító! [u'Zsolt. 53,6. 2 Kir. 7,6.7.']

22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.

23 Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

24 Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.

25 Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;

26 Kinyujtottnyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.

27 Mivel befedezte az arczát kövérséggel, * és hájat borított tomporára; [u'Zsolt. 73,7.']

28 És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:

29 Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.

30 Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.

31 Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.

32 Nem idejében telik el élete,és az ága ki nem virágzik.

33 Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint * az olajfa az ő virágát. [u'Zsolt. 1,4.']

34 Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.

35 Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, * és az ő méhök csalárdságot érlel. [u'Zsolt. 7,15\u201317. \xc9sa. 59,4\u201310.']