1 Ímé, mindezeket * látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette. [u'r\xe9sz 12,12\u201325.']
2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre * lenne. [u'P\xe9ld. 17,27.28.']
6 Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, * és ő érette szóltok-é csalárdságot? [u'r\xe9sz 42,8.']
8 Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
10 Keményen megbüntet, * ha titkon vagytok is személyválogatók. [u'r\xe9sz 42,8.']
11 Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem * nem száll-é rátok? [u'Zsolt. 119,120.']
12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám * markomba lelkemet? [u'Bir. 12,3. 1 S\xe1m. 19,5.']
15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
16 Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató * nem juthat elébe. [u'Zsolt. 1,5. 5,6.7.']
17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
18 Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
20 Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen * engem. [u'r\xe9sz 7,14.']
22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
23 Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
24 Mért rejted el * arczodat, és tartasz engemet ellenségedül? [u'Zsolt. 8,15.']
25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
26 Hogy ily sokkeserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak * vétkét örökölteted velem?! [u'Zsolt. 25,7. 90,8.']
27 Hogy békóba teszed * lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait? [u'r\xe9sz 33,11.']
28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.