JÓB KÖNYVE

13. fejezetFolytatás: Jób barátait magukat is óva figyelmezteti Isten igazságosságára és felségére, melytől megilletődötten elkezdi Istenhez intézett beszédét

1 Ímé, mindezeket * látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette. [u'r\xe9sz 12,12\u201325.']

2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.

3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.

4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.

5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre * lenne. [u'P\xe9ld. 17,27.28.']

6 Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.

7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, * és ő érette szóltok-é csalárdságot? [u'r\xe9sz 42,8.']

8 Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?

9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?

10 Keményen megbüntet, * ha titkon vagytok is személyválogatók. [u'r\xe9sz 42,8.']

11 Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem * nem száll-é rátok? [u'Zsolt. 119,120.']

12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.

13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.

14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám * markomba lelkemet? [u'Bir. 12,3. 1 S\xe1m. 19,5.']

15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!

16 Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató * nem juthat elébe. [u'Zsolt. 1,5. 5,6.7.']

17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.

18 Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.

19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.

20 Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.

21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen * engem. [u'r\xe9sz 7,14.']

22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.

23 Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!

24 Mért rejted el * arczodat, és tartasz engemet ellenségedül? [u'Zsolt. 8,15.']

25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?

26 Hogy ily sokkeserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak * vétkét örökölteted velem?! [u'Zsolt. 25,7. 90,8.']

27 Hogy békóba teszed * lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait? [u'r\xe9sz 33,11.']

28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.