JÁNOS EVANGYÉLIOMA

4. fejezetKrisztus beszélgetése a samaritánus nővel

1 Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és * keresztel, mint János, [u'r\xe9sz 3,22.26.']

2 (Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai,)

3 Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába.

4 Samárián * kell vala pedig általmennie. [u'1 Kir. 16,24.']

5 Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a * teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek. [u'1 M\xf3z. 33,19. 48,22. J\xf3zs. 24,32.']

6 Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala.

7 Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!

8 Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.

9 Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem * barátkoznak a samáriaiakkal. [u'Luk. 9,52.53.']

10 Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogyki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked * élő vizet. [u'vers 26. r\xe9sz 7,37\u201339. \xc9sa. 12,3.']

11 Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?

12 Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?

13 Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:

14 Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem * szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek † kútfeje lesz ő benne. [u'r\xe9sz 6,35.'] ; [u'r\xe9sz 7,38.39.']

15 Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni!

16 Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide!

17 Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem;

18 Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.

19 Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta * vagy. [u'r\xe9sz 6,14. Luk. 7,16. 24,19.']

20 A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, * a hol imádkozni kell. [u'5 M\xf3z. 12,5.11. 1 Kir. 9,3. 2 Kr\xf3n. 7,12.']

21 Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.

22 Ti azt imádjátok, a mit nem * ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség † a zsidók közül támadt. [u'2 Kir. 17,29.'] ; [u'\xc9sa. 2,3. R\xf3m. 3,2. 9,4.']

23 De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.

24 Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.

25 Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.

26 Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki * veled beszélek. [u'r\xe9sz 9,37.']

27 Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?

28 Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:

29 Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?

30 Kimenének azért a városból, és hozzá menének.

31 Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!

32 Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.

33 Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?

34 Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát * elvégezzem. [u'r\xe9sz 17,4. \xc9sa. 61,1\u20133.']

35 Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az * aratásra. [u'M\xe1t. 9,37. Luk. 10,2.']

36 És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen.

37 Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató.

38 Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.

39 Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, a ki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott * nékem, a mit cselekedtem. [u'vers 29.']

40 A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.

41 És sokkal többen hivének a maga beszédéért,

42 És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus.

43 Két nap mulva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába.

44 Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga * hazájában. [u'M\xe1t. 13,57. M\xe1rk. 6,4. Luk. 4,24.']

45 Mikor azért beméne Galileába, befogadták őt a Galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, a mit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert ők is elmentek vala az ünnepre.

A királyi udvari ember fiának meggyógyítása

46 Ismét a galileai Kánába méne azért Jézus, a hol a vizet * borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember, a kinek a fia beteg vala. [u'r\xe9sz 1,2\u201311.']

47 Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne és kéré őt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az ő fiát; mert halálán vala.

48 Monda azért néki Jézus: Ha jeleket * és csodákat nem láttok, nem hisztek. [u'r\xe9sz 2,18. 1 Kor. 1,22.']

49 Monda néki a királyi ember: Uram, jőjj, mielőtt a gyermekem meghal.

50 Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak, a mit Jézus mondott néki, és elment.

51 A mint pedig már megy vala, elébe jövének az ő szolgái, és hírt hozának néki, mondván, hogy: A te fiad él.

52 Megtudakozá azért tőlük az órát, a melyben megkönnyebbedett vala; és mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz;

53 Megérté azért az atya, hogy abban az órában, a melyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt ő, és az ő egész háza népe.

54 Ezt ismét második jel gyanánt tevé Jézus, mikor Júdeából Galileába ment.