JEREMIÁS KÖNYVE

7. fejezetA kűlső isteni tisztelet megtérés nélkül iszonyat az Isten előtt és a büntetést fel nem tartóztatja

1 Az a beszéd, a melyet az Úr szóla Jeremiásnak, mondván:

2 Állj az Úr házának ajtajába, és kiáltsd ott e beszédet, és mondjad: Halljátok az Úr beszédét mind, ti Júdabeliek, a kik bementek ezeken az ajtókon, hogy imádjátok az Urat!

3 Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Jobbítsátok meg a ti útaitokat és cselekedeteiteket, és veletek * lakozom e helyen! [u'r\xe9sz 26,13. 2 Kr\xf3n. 7,12. 19,21.']

4 Ne bízzatok hazug beszédekben, mondván: Az Úr * temploma, az Úr temploma, az Úr temploma ez! [u'vers 12.14. Mik. 3,12.']

5 Mert csak ha valóban megjobbítjátok a ti útaitokat és cselekedeteiteket; ha igazán ítéltek az ember között és felebarátja között;

6 Ha* jövevényt, árvát és özvegyet meg nem nyomorgattok, és ezen a helyen ártatlan vért ki nem ontotok, és idegen istenek után sem jártok a magatok veszedelmére: [u'\xc9sa. 10,1\u20133.']

7 Akkor lakozom veletek ezen a helyen, a földön, a melyet a ti atyáitoknak adtam, öröktől fogva mindörökké.

8 Ímé, ti hisztek a hazug beszédeknek, haszon nélkül!

9 Nemde * loptok, öltök és paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baálnak áldoztok és idegen istenek után jártok, a kiket nem ismertek: [u'Hab. 1,2\u20134.']

10 És eljőtök, és megállotok előttem e házban, a mely az én nevemről neveztetik, és ezt mondjátok: Megszabadultunk; hogy ugyanazokat az útálatosságokat cselekedhessétek!

11 Vajjon * latrok barlangjává lett-é ez a ház ti előttetek, a mely az én nevemről neveztetik? Ímé, én is látok, azt mondja az Úr. [u'Hab. 2,20. M\xe1t\xe9 21,13.']

12 Mert menjetek csak el az én helyemre, a mely Silóban van, a hol először lakoztam az én nevemmel, és lássátok meg, hogy mit cselekedtem azzal az én népemnek, * Izráelnek gonoszságáért! [u'J\xf3zs. 18,1. Zsolt. 78,60.61.']

13 Most pedig, mivelhogy mindezeket a cselekedeteket megcselekszitek, azt mondja az Úr, és mivelhogy szüntelen szóltam, és szóltam ti néktek, de nem hallottátok, és * kiáltottam néktek, de nem feleltetek: [u'\xc9sa. 65,12.']

14 Azért úgy cselekszem e házzal, a mely az én nevemről neveztetik, a melyben ti * bizakodtok, és e hellyel, a melyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, a mint Silóval † cselekedtem. [u'vers 4.'] ; [u'2 Kr\xf3n. 36,17\u201319.']

15 És elvetlek titeket színem elől, a mint elvetettem mind a ti atyátokfiait, Efraimnak * minden magvát. [u'2 Kir. 16,6. 17,18.']

16 És te ne * imádkozzál e népért, se jajszót, se könyörgést ne emelj érettök, és nálam közben ne járj; mert én meg nem hallgatlak téged! [u'r\xe9sz 14,11.12. 15,1. 2 M\xf3z. 32,10.']

17 Nem látod-é te: mit cselekesznek ők Júda városaiban és Jeruzsálem utczáin?

18 A fiak fát szedegetnek, az atyák gyujtják a tüzet, az asszonyok pedig dagasztanak, hogy az ég királynőjének béleseket * készítsenek, és az idegen isteneknek italáldozatokkal áldoznak, hogy engem felingereljenek. [u'r\xe9sz 44,19.']

19 Avagy engem ingerelnek-é ők, azt mondja az Úr, és nem magokat-é, hogy gyalázat borítsaarczukat?

20 Azért ezt mondja az Úr Isten: Ímé az én haragom és búsulásom kiömlik e helyre, az emberekre és a barmokra, a mezőnek fáira és a földnek gyümölcseire, és égni fog, és el * nem aluszik. [u'2 Kir. 22,17.']

21 Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Égőáldozataitokat rakjátok a ti véres áldozataitokhoz, és * egyetek húst! [u'\xc1m\xf3s 5,21\u201324.']

22 Mert nem szóltam a ti atyáitokkal, és nem rendelkeztem velök, a mikor kihoztam őket Égyiptom földéről, az égőáldozat és véres áldozat felől;

23 Hanem ezekkel a szavakkal utasítottam őket, mondván: Hallgassatok az én * szómra, és én † Istenetekké leszek, ti pedig az én népemmé lesztek, és mind csakazon az úton járjatok, a melyre utasítottalak titeket, hogy jól legyen dolgotok! [u'5 M\xf3z. 6,1\u20133.'] ; [u'2 M\xf3z. 19,5.6.']

24 De nem hallgattak, * és fülöket sem hajtották felém, hanem az ő gonosz szívök fásultságában a magok tanácsa szerint jártak, és háttal valának felém,és nem arczczal. [u'Zsolt. 81,12.']

25 Attól a naptól fogva, a melyen kijöttek a ti atyáitok Égyiptom földéből e mai napig küldtem * hozzátok minden én szolgámat, a prófétákat napról-napra, szüntelen küldöttem; [u'2 Kr\xf3n. 36,16.17. \xc1m\xf3s 2,10.11.']

26 De nem hallgattak * reám, és fülöket sem hajtották felém;hanem megkeményítették nyakukat, ésgonoszabbul cselekedtek, mint az ő atyáik! [u'r\xe9sz 6,10. 18,12.']

27 Ha elmondod nékik mind e szavakat, és nem hallgatnak reád, ha kiáltasz nékik, és nem felelnek néked:

28 Akkor ezt mondd nékik: Az a nép ez, a mely nem hallgat az Úrnak, az ő Istenének szavára, sem fenyítését fel nem veszi; elveszett * a hűség; kiszaggattatott az ő szájokból. [u'\xc9sa. 59,14.15.']

29 Nyírd le hajadat és vesd el, és kezdj a hegyeken gyászéneket, mert útálja az Úr és elhagyja a nemzetséget, a melyre haragszik.

30 Mert gonoszt műveltek előttem Júdának fiai, azt mondja az Úr; útálatosságaikat * bevitték abba a házba, a mely az én nevemről neveztetik, hogy megfertőztessék azt. [u'2 Kir. 21,7\u201313.']

31 És felépítették a * Tófet magaslatait, a mely a Ben-Hinnom völgyében van, hogy megégessék fiaikat és leányaikat tűzben, a mit nem parancsoltam, és a mi gondolatomban sem volt. [u'2 Kir. 23,10.']

32 Azért ímé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, a mikor nem beszélnek többé a Tófetről, sem a Ben-Hinnom völgyéről, hanem az öldöklés völgyéről; éstemetkezni fognak Tófetben, és hely sem lesz elég.

33 És e nép holtteste az * ég madarainak és a mezei barmoknak lesz eledelökké, és nem lesz, a ki elriassza azokat! [u'r\xe9sz 34,20. 5 M\xf3z. 28,26.']

34 És megszüntetem Júda városaiban és Jeruzsálem utczáin az örömnek szavát * és a vígasságnak szavát, a vőlegény szavát és a menyasszony szavát; mert elpusztul a föld! [u'\xc9sa. 24,7\u201312. H\xf3s. 2,10\u201312.']