JEREMIÁS KÖNYVE

6. fejezetA magát biztonságban érző népre és félrevezetőire kegyetlen ellenség

1 Benjámin fiai, fussatok ki Jeruzsálemből, és fújjatok kürtöt Thekoában, és tűzzetek ki zászlót Beth-Hakkeremben; mert veszedelem * fenyeget észak felől és nagy romlás! [u'r\xe9sz 1,15. 5,15.']

2 A szép és elkényeztetett asszonyhoz tettem hasonlóvá Sion leányát.

3 Pásztorok jőnek el hozzá nyájaikkal együtt; felvonják mellette a sátrakat köröskörül; kiki legelteti, a mi keze ügyébe esik.

4 Készüljetek hadba ellene; keljetek fel, és menjünk fel délben! Jaj nékünk, mert hanyatlik már a nap, mert hosszabbodnak az esteli árnyékok!

5 Keljetek fel és menjünk fel éjjel, és rontsuk le az ő palotáit!

6 Mert ezt mondja a Seregeknek Ura: Vágjatok fákat és hányjatok töltést Jeruzsálem ellen; a büntetés városa ez, csupa * nyomorgatás van benne! [u'\xc9sa. 5,7.']

7 Mint a kút hidegen tartja meg a vizét, úgy tartja meg az ő gonoszságát: erőszakosság és önkény hallatszik benne, és betegség és vereség van előttem szüntelen.

8 Térj eszedre, oh Jeruzsálem, hogy el ne szakadjon tőled a lelkem; hogy pusztává ne tegyelek téged, lakhatatlan földdé!

9 Ezt mondja a Seregek Ura: Teljesen megszedik Izráel maradékát, mint a * szőlőt. Fordítsd kezedet reájok,mint a szőlőszedő a kosarakra! [u'\xc9sa. 24,13.']

10 Kinek szóljak és kiket kérjek, hogy hallják? Ímé, az ő fülök körülmetéletlen és nem figyelhetnek! Ímé, az Úr szava útálatossággá lett előttök; nem gyönyörködnek abban:

11 Azért telve vagyok az Úr haragjával, elfáradtam aztvisszatartani! Öntsd ki a gyermekekre * az utczán, és az ifjak gyülekezetére is egyszersmind; sőt még a férj a feleséggel, az öreg az aggastyánnal szintén fogattassanak el; [u'Siral. 2,21.']

12 És házaik idegenekre szálljanak, mezőik és feleségeik * is egyszersmind; mert kinyújtom kezemet e föld lakosaira, azt mondja az Úr. [u'5 M\xf3z. 28,30.']

13 Mert kicsinyeiktől fogva nagyjaikig mindnyájan telhetetlenségnek adták magokat; a prófétától * fogva a papig mindnyájan csalárdságot űznek. [u'r\xe9sz 8,10. 4,5. \xc9sa. 56,11. Hab. 9,7.8. 5,1.2. Sof. 3,4.']

14 És * hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség! [u'r\xe9sz 8,11. Ez\xe9k. 13,10.']

15 Szégyenkezniök kellene, hogy útálatosságot cselekedtek, de szégyenkezni nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak; ezért elesnek majd az elesendőkkel; az ő megfenyíttetésök idején elhullanak, azt mondja az Úr.

16 Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk!

17 Őrállókat is rendeltem föléjök, mondván:Figyeljetek a kürtnek szavára! És azt mondták: Nem figyelünk!

18 Azért halljátok meg, ti nemzetek, és tudd meg, te gyülekezet azt, a mi következikreájok.

19 Halld meg, * oh föld! Ímé, én veszedelmet hozok erre a népre: az ő gondolatainak gyümölcsét; mert nem figyeltek az én beszédeimre, és az én törvényemet megvetették. [u'5 M\xf3z. 32,1. \xc9sa. 1,2.']

20 Minek nékem ez a tömjén, a mi Sébából kerül, és a messze földről való jóillatú * fahéj? A ti égőáldozataitok nincsenek kedvemre, sem a ti véres áldozataitok nem tetszenek nékem. [u'\xc9sa. 1,11.13. H\xf3s. 6,6. 8,13.']

21 Azért ezt mondja az Úr: Ímé, én akadályokat szerzek e népnek, és megbotlanak bennök az atyák és fiak együttesen, a szomszéd és az ő barátja elvesznek.

22 Így szól az Úr: Ímé, nép jön el az északi * földről, és nagy nemzet serken fel a földnek végéről! [u'r\xe9sz 1,14.15. Hab. 1,6\u201310.']

23 Kézívet és kopját ragad, kegyetlen az és nem könyörül; szavok zúg, mint a tenger, és lovakon nyargalnak, fejenként viadalra készen te ellened, oh Sion leánya!

24 Halljuk a hírét: kezeink elesnek; szorongás vesz erőt rajtunk, reszketés, mint a vajudó asszonyon.

25 Ki ne menjetek a mezőre, és az úton se járjatok; mert ellenség fegyvere, rémület fenyegetköröskörül.

26 Népem leánya! Ölts gyászt, * és heverj a porban, sírj, † mint az egyszülöttet siratják, zokogj keservesen; mert reánk tör a pusztító hamar! [u'r\xe9sz 4,8.'] ; [u'\xc1m\xf3s 8,10.']

27 Próbálóvá tettelek téged az én népem között; őrállóvá, hogy megismerd és megpróbáld az ő útjokat.

28 Mindnyájan igen vakmerők, rágalmazva járnak, réz és vas; mindnyájan elvetemültek ők.

29 Megégett a fúvó a tűztől, elfogyott az ón, hiába olvaszt az olvasztó, mert gonoszok, meg nem * tisztíthatók. [u'r\xe9sz 13,10.23. 18,11.12. Ez\xe9k 22,18\u201322.']

30 Megvetett ezüstnek * hívjátok őket, mert az Úr megvetette őket! [u'\xc9sa. 1,22.']