JEREMIÁS KÖNYVE

48. fejezetJövendölés Moáb ellen

1 Moáb * felől ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Jaj Nébónak, mert elpusztíttatott; megszégyenült, bevétetett Kirjátaim, Misgáb megszégyenült és elrémült. [u'\xc9sa. 15,1\u20139.']

2 Nincs már dicsősége Moábnak Hesbonban, gonoszt gondoltak ő ellene, mondván:Jertek el és veszessük el őt, ne legyen nemzetség! Madmen te is elnémulsz, fegyver jár nyomodban!

3 Nagy kiáltás hallatszik Horonáimból: pusztulás és nagy romlás!

4 Elnyomorodott Moáb, kicsinyei sikoltva kiáltanak.

5 Mert a Luhit hágóján * siralmat siralom ér, mert Horonáim lejtőin az ellenség hallatja vészkiáltását. [u'\xc9sa. 15,5.']

6 Fussatok, mentsétek meg lelketeket, és legyetek mint a * hangafa a pusztában! [u'r\xe9sz 17,5.6. vers 13.46. 1 Kir. 11,7.']

7 Mivelhogy a te bizodalmad marháidban és kincseidben volt, te is bevétetel, és Kámós fogságra megy papjaival, fejedelmeivel együtt.

8 És rátör a pusztító minden városra, egy város sem menekedik meg, és elvész a völgy, és feldúlatik a síkság, a mint megmondta az Úr.

9 Adjatok szárnyat Moábnak, hogy repülvén elrepülhessen, mert az ő városai elpusztulnak, és senki sem lakik azokban.

10 Átkozott, a ki az Úrnak dolgát csalárdul cselekszi, és átkozott, a ki fegyverét kiméli a vértől!

11 Nyugodtan élt Moáb gyermekségétől fogva, és pihent az ő * seprejében, és edényből-edénybe nem öntötték és fogságra sem ment, azért maradt meg az íze rajta, és nem változott el az ő szaga. [u'Sof. 1,12.']

12 De ímé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és rablókat bocsátok reá, a kik megrabolják őt, és megüresítsék edényeit, palaczkjait pedig összetörjék.

13 És megszégyenül Moáb Kámós miatt, * a mint megszégyenült Izráel háza Béthel † miatt, a melyben bizodalma volt. [u'1 Kir. 11,7.'] ; [u'1 Kir. 12,29. 2 Kir. 16,6\u201316.']

14 Mimódon mondjátok: Hősök vagyunk és vitéz férfiak a harczra?

15 Elpusztul Moáb, városai fellobbannak, válogatott ifjai pedig mészárszékre jutnak, azt mondja a király, a kinek neve Seregek Ura!

16 Közel van Moáb veszedelme, ihol jő és igen siet az ő veszedelme!

17 Bánkódjatok miatta mindnyájan, a kik körülte vagytok, és mindnyájan, a kik ismeritek az ő nevét; mondjátok: Hogy eltört az erős vessző, a dicső pálcza!

18 Szállj le a dicsőségből és ülj szomjan Dibonnak megmaradt leánya, mert a Moáb pusztítója feljött ellened, elrontja a te erősségeidet.

19 Állj meg az úton, és nézz ide-oda Aroér lakosa, kérdezd meg a futót és a menekülőt, ésezt mondd: Mi történt?

20 Megszégyenült Moáb, mert megtört. Ordítsatok * és kiáltsatok! Hirdessétek Arnonban, hogy elpusztíttatott Moáb! [u'\xc9sa. 16,7.']

21 Mert rájött az ítélet a sík földre; Hólonra, Jására és Mefátra.

22 És Dibonra, Nébóra és Beth-Diblátaimra.

23 És Kirjáthaimra, Beth-Gámulra és Beth-Meonra.

24 És Kirjátra, * Boczrára és Moáb földének minden messze és közel való városaira. [u'\xc9sa. 34,6. 63,1.']

25 Letöretett a Moáb szarva, és karja levágatott, azt mondja az Úr.

26 Részegítsétek le őt, mert hősködött az Úr ellen, és heverjen Moáb az ő okádásában, és legyen csúfság ő is.

27 Vajjon nem csúfod volt-é * néked az Izráel? Avagy a lopók között találtatott, hogy mikor szólottál felőle, kevélyen hánytad magadat? [u'Sof. 2,9.']

28 Hagyjátok el a városokat, és lakjatok a kősziklákban, Moáb lakosai, és legyetek mint a galamb, a mely az odu száján belől rak fészket.

29 Hallottuk a Moáb * kevélységét: igen kevély; az ő felfuvalkodását és kevélységét, kérkedését, és az ő szívének elbizakodottságát. [u'\xc9sa. 16,6. Sof. 2,9.']

30 Én ismerem, azt mondja az Úr, az ő szertelenkedését, és az ő fecsegése nem igaz, és nem igaz a cselekedete sem.

31 Azért jajgatok Moábon, és az egész Moábért kiáltok, a * Kir-Heres férfiaiért nyög az én lelkem. [u'\xc9sa. 16,7.']

32 Jobban siratlak téged, mint siratták Jaézert, a ki Sibmának szőlője! A te hajtásaid túlhatoltak a tengeren, a Jaézer tengeréig értek; a te nyári gyümölcseidre és a te szüretedre pusztító rontott.

33 És eltünik az öröm és vígasság Kármelből és a Moáb földéről, és a kádakból kifogyasztom a bort, nem sajtolnak örömzajjal; az éneklő nem énekel.

34 Hesbon kiáltása miatt Elealéig ésJáhásig felhat az ő szavok; * Soártól fogva Horonáimig ésEglath-Selisájjáig, mert a Nimrim vize is elapad. [u'\xc9sa. 15,5.6.']

35 És kifogyasztom Moábból, * azt mondja az Úr, a ki a magaslaton áldozik és füstöt gerjeszt az ő isteneinek. [u'vers 7.']

36 Ezért zokog a szívem Moábért, mint a síp, * és zokog szívem a Kir-Héres férfiaiért, mint a síp, mivelhogy a kincsek elvesztek, a miket gyűjtött. [u'\xc9sa. 16,11.']

37 Mert minden fő * kopasz, és minden szakál elnyiratott, minden kézen metélések, és mindenderékon gyászruha. [u'\xc9sa. 15,2.3.']

38 Moábnak minden házpadján és utczáján mindenütt siralom, mert összetörtem Moábot, mint az * edényt, mely semmirekellő, azt mondja az Úr. [u'r\xe9sz 22,28. H\xf3s. 8,8.']

39 Jajgatnak, ezt mondván:Hogy összezúzatott! Hogy fordult háttal Moáb, megszégyenülve! És csúffá lett Moáb, és rettentésére mindazoknak, a kik körülte vannak.

40 Mert ezt mondja az Úr: Ímé, mint a saskeselyű repül reá, és kiterjeszti Moábra szárnyait.

41 Bevétettek a városok, és az erősségek elfoglaltattak, és a Moáb vitézeinek szíve olyan volt e napon, mint a vajudó asszonynak szíve.

42 És Moáb elpusztul, úgy hogy nem lesz nép többé, mert az Úr ellen felemelkedett.

43 Félelem, * verem és tőr jőte ellened, Moáb lakosa, azt mondja az Úr. [u'\xc9sa. 24,17.18.']

44 A ki elfut a félelem elől, a verembe esik, és a ki kijő a veremből, a tőrben fogatik meg, mert rábocsátom Moábra az ő megfenyítésének esztendejét, azt mondja az Úr.

45 A Hesbon árnyékában állanak meg a hatalom elől futók; de * tűz jő ki Hesbonból és láng Szihonnak közepéből, és elemészti Moábnak üstökét és a háborgó fiaknak koponyáját. [u'4 M\xf3z. 21,28.']

46 Jaj néked Moáb! Elveszett Kámósnak * népe, mert fiaid fogságra vitettek, és leányaid is fogságra. [u'vers 7.']

47 De visszahozom Moábot a fogságból sok idő mulva, azt mondja az Úr. Eddig van Moáb ítélete.