JEREMIÁS KÖNYVE

45. fejezetA próféta azzal az isteni igérettel vígasztalja Bárukot, hogy életben marad

1 Az a szó, a melyet Jeremiás próféta szóla Báruknak, Néria fiának, mikor ő könyvbe írá e szókat Jeremiás szájából, Jójákimnak, * Jósiás, Júdabeli király fiának negyedik esztendejében, mondván: [u'2 Kir. 23,34.']

2 Ezt mondja az Úr, Izráel Istene, te néked, Báruk:

3 Ezt mondottad: Jaj mostan nékem, mert az Úr az én bánatomra fájdalmat adott, elfáradtam az én fohászkodásomban, és nyugodalmat nem találtam.

4 Ezt mondd néki: Ezt mondja az Úr: Ímé, a kiket én felépítettem, elrontom, és a kiket én beplántáltam, kiszaggatom, és pedig az egész földön.

5 És te kivánsz-é magadnak nagyokat? Ne kivánj; mert ímé én veszedelmet bocsátok minden testre, ezt mondja az Úr, és a te lelkedet * zsákmányul adom néked, minden helyen, a hová elmégy. [u'r\xe9sz 38,2.']