JEREMIÁS KÖNYVE

18. fejezetMegtérés megtart, megkeményedés elveszt

1 Az a beszéd, a melyet az Úr beszélt Jeremiásnak, mondván:

2 Kelj fel és menj le a fazekasnak házába, és ott közlöm veled az én beszédeimet!

3 Lemenék azért a fazekas házába, és ímé ő edényt készít vala a korongon.

4 És elromla az edény, a melyet ő készít vala és a melymint agyag volt a fazekas kezében, és azonnal más edényt készíte belőle, a mint a fazekas jobbnak látta megkészíteni.

5 És szóla az Úr nékem, mondván:

6 Vajjon nem cselekedtem-é veletek úgy, mint ez a fazekas, oh Izráel háza? ezt mondja az Úr. Ímé, mint az agyag a fazekas * kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, oh Izráel háza! [u'\xc9sa. 45,9.10. 64,8. R\xf3m. 9,20\u201323.']

7 Hogyha szólok egy nép ellen és ország ellen, hogy kigyomlálom, megrontom és elvesztem:

8 De megtér az a nép az ő gonoszságából, a mely ellen szólottam: * én is megbánom a gonoszt, a melyet rajta véghezvinni gondoltam. [u'Ez\xe9k. 33,11.']

9 És hogyha szólok a nép felől és ország felől, hogy felépítem, beültetem;

10 De a gonoszt cselekszi előttem, és nem hallgat az én szómra: akkor megbánom * a jót, a melylyel vele jót tenni akartam. [u'1 S\xe1m 15,11.']

11 Most azért beszélj csak a Júda férfiaival és Jeruzsálem lakosaival, mondván: Ezt mondja az Úr: Ímé, én veszedelmet készítek ellenetek és tervet tervezek ellenetek! Nosza, térjetek meg, kiki * a maga gonosz útáról, és jobbítsátok meg útaitokat és cselekedeteiteket! [u'2 Kir. 17,13.14.']

12 Ők pedig azt mondják: Hagyd el! Mert mi a magunk gondolatai után megyünk, és mindnyájan a mi gonosz szívünk hamisságát cselekesszük.

13 Azért ezt mondja az Úr: Kérdezzétek csak meg a népeket: kicsoda hallott vala ilyeneket? Igen útálatosan cselekedett Izráel leánya!

14 Elhagyja-é a mezőség szikláját a Libanon hava? Vajjon kiszáríthatók-é a felfakadó, csörgedező, hullámzó vizek?

15 Ám az én népem elfeledkezett rólam; a hiábavalónak áldozik; elcsábították őket az ő útaikról, az ősrégi nyomról, hogy ösvényeken, járatlan úton járjanak;

16 Hogy pusztasággá * tegyem földjüket, örökös csúfsággá, hogy a ki átmegy rajta, elálmélkodjék és fejét csóválja. [u'1 Kir. 9,7\u20139.']

17 Mint keleti szél szórom szét őket az ellenség előtt, * háttal és nem arczczal nézek reájok az ő pusztulásuk napján. [u'\xc9sa. 1,15.']

Jeremiás panasza és imádsága

18 Ők pedig mondák: Jertek és tervezzünk * terveket Jeremiás ellen, mert nem vész el a törvény a paptól, sem a tanács a † bölcstől, sem az ige a prófétától! Jertek el és verjük meg őt nyelvvel, és ne hallgassunk egy szavára sem! [u'r\xe9sz 11,19.'] ; [u'r\xe9sz 19,7.']

19 Figyelmezz reám Uram, és az én pereseimnek szavát ishalld meg!

20 Hát roszszal * fizetnek-é a jóért, hogy őkvermet ásnak nékem? Emlékezzél! Előtted álltam, hogy javokra beszéljek, hogy elfordítsam rólok haragodat. [u'Zsolt. 35,12.13.']

21 Azért juttasd fiaikat éhségre és hányd őket fegyver hegyére, hogy legyenek az ő asszonyaik magtalanokká és özvegyekké; férjeik pedig legyenek halál martalékává, ifjaikat fegyver verje le a harczon.

22 Kiáltás hallattassék házaikból, mikor sereggel törsz reájok hirtelen, mert vermet ástak, hogy elfogjanak engem, és tőrt vetettek lábaimnak.

23 Te pedig Uram, tudod minden ellenem való gyilkos * szándékukat; ne kegyelmezz meg bűneik miatt, és ne töröld ki vétkeiket orczád elől, hanem veszni valók legyenek előtted; a te haragod idején bánj el velök! [u'vers 18. r\xe9sz 11,19.']