JEREMIÁS KÖNYVE

14. fejezetSzárazság és éhség hirdetése

1 Az Úrnak szava, a mit Jeremiásnak szólott a szárazság felől:

2 Gyászol Júda, és kapui roskadoznak; szomorkodnak a földön, és Jeruzsálem kiáltása felszáll.

3 Fejedelmeik is kiküldik gyermekeiket vízért: elmennek a kútakig, nem találnak * vizet; visszatérnek üres edényekkel; szégyenkeznek és pironkodnak, és † befedik fejöket. [u'Siral. 4,4.'] ; [u'2 S\xe1m. 15,30. 19,4.']

4 A föld miatt, a mely retteg, mert nem esett eső a földön, szégyenkeznek a szántóvetők, és befedik fejöket.

5 Még a szarvas-üsző is megellik a mezőn, és ott hagyja fiát,mert nincsen fű.

6 A vadszamarak pedig a sziklához állanak, levegő után kapkodnak, mint a tengeri szörnyek, szemeik eltikkadnak, mert nincs fű.

7 Ha bűneink ellenünk tanúskodnak: cselekedjél Uram a te * nevedért, mert temérdek † a mi törvényszegésünk; vétkeztünk ellened! [u'vers 21.'] ; [u'\xc9sa. 59,12.']

8 Izráel reménysége, megszabadítója a * nyomorúság idején! Miért vagy e földön úgy, mint valami jövevény és mint valami utas, a ki éjjeli szállásra tér be? [u'Zsolt. 9,10.']

9 Miért vagy olyan, mint a megriasztott férfi; mint a vitéz, a ki nem tud segíteni? Hiszen te * közöttünk vagy, Uram, és mi a te nevedről neveztetünk; ne hagyj el minket! [u'2 Kr\xf3n. 7,16.']

10 Ezt mondja az Úr e népnek: Úgy szerettek ide-oda * futkározni, lábaikat meg nem tartóztatták! Azért az Úr nem kedvelte őket. Most megemlékezik az † ő bűnökről, és vétkeikért megfenyíti őket. [u'r\xe9sz 2,18.'] ; [u'H\xf3s. 8,13.']

11 És mondá nékem az Úr: Ne * könyörögj e népért, az ő javára. [u'r\xe9sz 11,14. 15,1.']

12 Mikor bőjtölnek, én meg * nem hallgatom kiáltozásukat, és ha égőáldozatot vagy ételáldozatot készítenek, nem lesznek kedvesek előttem; sőt fegyverrel, éhséggel és döghalállal irtom ki őket. [u'r\xe9sz 13,23.24. \xc9sa. 1,15. Ez\xe9k. 8,17.18.']

13 És mondék: Ah, Uram Isten! Hiszen a próféták mondják vala nékik: Fegyvert nem láttok, * éhség sem lesz rajtatok, sőt állandó békességet adok néktek ezen a helyen. [u'vers 15. r\xe9sz 8,11. 29,8.']

14 És monda az Úr nékem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem * őket, nem parancsoltam nékik, nem is beszéltem velök; hazug látomást, varázslást, hiábavalóságot és szívbeli csalárdságot jövendölnek néktek. [u'r\xe9sz 28,1.2. 15\u201317.']

15 Azért ezt mondja az Úr a próféták felől, a kik az én nevemben prófétálnak, holott én nem küldtem őket és mégis azt mondják: fegyver és éhség nem lesz e földön: Fegyver és éhség miatt vesznek el azok a próféták!

16 A nép pedig, a melynek ők prófétálnak, ott hever * majd Jeruzsálem utczáin az éhség és a fegyver miatt, és nem lesz, a ki eltemesse őket, őket és feleségeiket, fiaikat és leányaikat; így zúdítom rájok gonoszságukat! [u'Siral. 2,21.']

17 Azért e szavakat mondjad nékik: Szemeim könyeket hullatnak * éjjel és nappal, és nem szünnek meg; mert nagy rontással rontatott meg a szűz, az én népemnek leánya, igen fájdalmas vereséggel. [u'r\xe9sz 13,17. Siral. 1,16. 2,18.']

18 Ha kimegyek a mezőre, hát ímé fegyver által levágottak; ha bemegyek a városba, hát ímé éhség miatt elepedtek vannak ott!Bizony próféta is, pap is olyan földre költöznek, a melyet nem ismernek!

Jeremiás imája a nép nevében

19 Egészen elvetetted-é Júdát, avagy a Siont útálja-é lelked? miért * vertél úgy meg, hogy semmi orvosságunk se legyen? Békességet † vártunk, de nincs semmi jó; és gyógyulásnak idejét, de ímé, itt vana rettegés! [u'r\xe9sz 13,23.24.'] ; [u'r\xe9sz 8,15.16.']

20 Ismerjük Uram a mi gonoszságainkat, atyáink * bűnét; bizony vétkeztünk ellened! [u'D\xe1n. 9,8.']

21 Ne vesd meg a te * nevedért; ne gyalázd meg a te dicsőségednek † székét! Emlékezzél; ne rontsd meg a te velünk való ** szövetségedet! [u'\xc9sa. 48,9. Ez\xe9k. 20,22.'] ; [u'1 Kr\xf3n. 28,2.20.'] ; [u'2 Kr\xf3n. 7,12\u201314.']

22 Vannak-é a pogányok bálványai között, a kik esőt adhatnak? És ad-é záporokat az ég? Avagy nem te vagy-é a mi Urunk Istenünk, és nem benned kell-é bíznunk, hiszen te cselekedted mindezt!