JEREMIÁS KÖNYVE

10. fejezetA bálványokat és bálványimádókat az élő Isten elveszti, de a maga népét mértékkel fenyíti

1 Halljátok meg a szót, a mit az Úr szól néktek, Izráel háza!

2 Ezt mondja az Úr: A * pogányok útját el ne tanuljátok, és az égi jelektől ne féljetek, mert a pogányok félnek azoktól! [u'3 M\xf3z. 18,3.4.']

3 Mert a népek bálványai csupahiábavalóság, hiszen az erdő * fájából vágják azt; ács-mester kezei készítik bárddal. [u'\xc9sa. 40,19.20. 41,24. H\xf3s. 4,12.']

4 Ezüsttel és aranynyal megékesíti azt, szegekkel és pőrölyökkel megerősítik, hogy le ne essék.

5 Olyanok, mint az egyenes pálmafa, és nem * beszélnek; viszik-hordják őket, mert mozdulni nem tudnak. Ne féljetek tőlök, mert nem tehetnek rosszat; de jót tenni se képesek! [u'Zsolt. 115,5.']

6 Nincs hozzád * hasonló, Uram! Nagy vagy és nagy a te neved a tehatalmadért! [u'Zsolt. 86,8.10.']

7 Ki ne félne tőled, * nemzetek királya? Bizony tiéd a tisztelet, mert a nemzetek minden bölcse közt és azok minden országában sincs hozzád hasonló! [u'Jel. 15,4.']

8 Mind egyig * balgatagok és bolondok; hiábavalóságokra tanít; fa az. [u'Hab. 2,18.']

9 Társisból hozott lapított ezüst és Ofirból való arany; az ácsnak és az ötvös kezének munkája; * öltözetök kék és piros bíbor; mesterek munkája valahány. [u'Ez\xe9k. 16,18.']

10 De az Úr igaz Isten, élő Isten ő, és örökkévaló * király; az ő haragja előtt reszket † a föld, és a nemzetek nem szenvedhetik el az ő felindulását. [u'Zsolt. 10,16.'] ; [u'Hab. 3,5\u201312. Zsolt. 18,8.']

11 (Mondjátok meg hát nékik: Az istenek, a kik az eget és földet nem alkották, el fognak veszni e földről és az ég alól!)

12 Ő * teremtette a földet az ő erejével, ő alkotta a világot az ő bölcseségével, és ő terjesztette ki az egeket az ő értelmével. [u'1 M\xf3z. 1,1\u201331.']

13 Szavára * víz-zúgás támadaz égben, és felhők emelkednek fel a föld határairól; villámlásokat készít az esőnek, és kihozza a szelet az ő rejtekhelyéből. [u'Zsolt. 18,14\u201316.']

14 Minden * ember bolonddá lett, tudomány nélkül, minden ötvös megszégyenül az ő öntött képével, mert hazugság az ő öntése, és nincsen azokban lélek. [u'r\xe9sz 51,17.']

15 Hiábavalók azok, nevetségre való munka, elvesznek az ő megfenyíttetésök * idején! [u'\xc9sa. 19,1.']

16 Nem ilyen a Jákób része, mint ezek; mert a mindenség * alkotója ő, és Izráel az ő örökségének pálczája; Seregek Ura az ő neve! [u'5 M\xf3z. 32,31. Zsolt. 16,5. 74,2.']

17 Gyűjtsd össze a földről a te árúidat, a ki erősített városban lakozol!

18 Mert ezt mondja az Úr: Ímé, én elvetem ezúttal e föld lakosait, és megsanyargatom őket, hogy megtaláljanak.

19 Jaj nékem az én romlásom miatt, gyógyíthatatlan az én sebem! De azt mondom mégis:Bizony ilyen * az én vereségem, és szenvedem azt! [u'r\xe9sz 14,18.19.']

20 Sátorom elpusztíttatott, köteleim mind elszakadoztak, fiaim elszakadtak tőlem és oda vannak ők; nincs többé, a ki kifeszítse sátoromat, és felvonja kárpitjaimat!

21 Mert oktalanok * voltak a pásztorok, és nem keresték az Urat; ezért nem lettek szerencsésekké, és minden nyájuk szétszóratott. [u'r\xe9sz 8,7.']

22 A hír hangja ímé megjött, és nagy zúgás kélészak * földe felől, hogy pusztává tegyék Júdának városait, és sakálok † tanyájává. [u'r\xe9sz 4,6.'] ; [u'r\xe9sz 9,11.']

23 Tudom Uram, hogy az embernek nincs * hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését! [u'P\xe9ld. 16,1\u20139.']

24 Fenyíts meg * engem, Uram, de mértékkel, nem haragodban, hogy szét ne morzsolj engem! [u'\xc9sa. 27,8. Zsolt. 6,2.']

25 Öntsd ki haragodat * ama nemzetekre, a melyek nem ismernek téged, és ama nemzetségekre, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet; mert megették Jákóbot, bizony megették őt, és elemésztették őt, és lakóhelyét elpusztították! [u'Zsolt. 79,6.']