ÉSAIÁS KÖNYVE

9. fejezetA Messiás születése, neve, országa

1 De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; először * megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát. [u'\xc9sa. 8,20. M\xe1t\xe9 4,13\u201316.']

2 A nép, a mely sötétségben * jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök! [u'\xc9sa. 42,1\u20137. 26,19. 60,1.']

3 Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek előtted az aratók örömével, * és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak. [u'Zsolt. 126,3. 4,8. 68,13. 119,162.']

4 Mert terhes igáját és háta vesszejét, az őt nyomorgatónak botját összetöröd, mint * a Midián napján; [u'Bir. 7,22\u201325. \xc9sa. 10,26. Zsolt. 83,10.']

5 Mert a vitézek harczi saruja és a vérbe fertőztetett öltözet megég, és tűznek eledele lészen;

6 Mert egy gyermek születik nékünk, fiú * adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, † tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! [u'Luk. 1,32.33. 2,10.11.'] ; [u'Jer. 23,5.6.']

7 Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a * Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A † seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt! [u'\xc9sa. 1,27.'] ; [u'\xc9sa. 37,32. 2 Kir. 19,31.']

Ítélet Izráel felett

8 Beszédet küldött az Úr Jákóbnak, és leesett Izráelben,

9 Hogy megértse az egész nép: Efraim és Samaria lakosa, a kik ezt mondják kevélyen és felfuvalkodva:

10 Téglák omlottak le, és mi faragott kőből építünk; fügefák vágattak ki, és mi czédrusokat ültetünk helyökre!

11 De az Úr ellenök hozza * Reczin szorongatóit, és ellenségeiket rájok uszítja; [u'2 Kir. 16,9.']

12 A Sziriabeliek * elől, és a Filiszteusok hátul, s falják Izráelt feltátott torokkal. Mindezekkel azonban haragja el nem múlt, és keze még felemelve van. [u'2 Kir. 15,29. \xc9sa. 5,25.']

13 Hiszen e nép * nem tért meg az őt verő Istenhez, és a seregeknek Urát nem keresték; [u'Jer. 5,3.']

14 Ezért kivágja az Úr Izráelből a főt és farkat, a pálmaágat és a kákát egy * napon. [u'\xc9sa. 3,3.4.']

15 A fő: a vén és a főember, a fark pedig a próféta, a ki hazugságot szól.

16 Mert e nép * vezérei hitetőkké lettek, és a kiket vezetének, elvesztek. [u'\xc9sa. 3,13. Jer. 6,14. M\xe1t\xe9 23,13.']

17 Ezért ifjaiban sem gyönyörködik az Úr, s árváin és özvegyein sem könyörül; mert mindnyájan istentelenek és gonosztevők, és minden száj bolondságot beszél. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.

18 Mert a gonoszság felgerjedt, mint a tűz, s tövist és gazt emészt, és meggyújtja a sűrű erdőt, és * felgomolyg az füst oszlopában. [u'\xc9sa. 47,14. M\xe1t\xe9 3,12.']

19 A seregek Urának haragja miatt kiégett a föld, * és a nép a tűznek eledele lőn: Senki atyjafián † nem könyörül, [u'\xc9sa. 13,9.10.'] ; [u'Jer. 16,6.9.']

20 Jobbkézre vág és megéhezik, eszik balkézre és nem elégszik meg; mindnyájan * karjoknak húsát eszik, [u'Jer. 19,9.']

21 Manassé Efraimot és Efraim Manassét; s mindketten Júda ellen kelnek. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.