ÉSAIÁS KÖNYVE

63. fejezetAz Úr eltapodja az ellenségeket

1 Ki ez, ki jő Edomból, veres ruhákban * Boczrából, a ki ékes öltözetében, ereje sokaságában büszke? Én, a ki igazságban szólok, elégséges vagyok a megtartásra. [u'r\xe9sz 34,5\u20138. Ez\xe9k. 35,6\u20138.']

2 Miért veres * öltözeted, és ruháid, mint a bornyomó ruhái? [u'Jel. 19,13.']

3 A sajtót egyedül tapostam, * és a népek közül nem volt velem senki, és megtapodtam őket búsulásomban, és széttapostam őket haragomban: így fecscsent vérök ruháimra, és egész öltözetemet bekevertem. [u'Siral. 1,15. J\xf3el 3,13. Jel. 19,13. \xc9sa. 18,5.']

4 Mert bosszúállás * napja volt szívemben, és megváltottaim esztendeje eljött. [u'r\xe9sz 61,2.']

5 Körültekinték és nem vala segítő, s álmélkodám és nem vala gyámolító, és segített nékem * karom, és haragom gyámolított engem! [u'r\xe9sz 59,16.']

6 És megtapodtam népeket búsulásomban, és megrészegítem őket haragomban, és ontám a földre véröket!

Emlékezés régi időkről

7 Az Úrnak kegyelmességeiről emlékezem, az Úr dicséreteiről mind a szerint, a mit az Úr velünk cselekedett; az Izráel házához való sok jóságáról, a melyet velök cselekedett irgalma és kegyelmének sokasága szerint.

8 És ő mondá: Bizony az én népem ők, fiak, a kik nem hazudnak; és lőn nékik megtartójok.

9 Minden szenvedésöket Ő is szenvedte, és orczájának angyala * megszabadítá őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozá őket a régi idők minden napjaiban. [u'2 M\xf3z. 32,34. 33,14.15. 5 M\xf3z. 7,9. 2 M\xf3z. 23,20.21. 4 M\xf3z. 20,16.']

10 Ők pedig engedetlenek voltak és megszomoríták * szentségének lelkét, és ő ellenségükké lőn, hadakozott ellenök. [u'4 M\xf3z. 14,11\u201322. Ef\xe9z. 4,30.']

11 S megemlékezék népe a Mózes régi napjairól: hol van, a ki őket kihozá * a tengerből nyájának pásztorával? hol van, a ki belé adá az ő szentséges lelkét? [u'2 M\xf3z. 14,29.30. Zsolt. 77,21. 78,52. 80,2.']

12 Ki Mózes jobbján járatá dicsőségének karját, a ki a vizeket ketté választá * előttök, hogy magának örök nevet szerezzen? [u'J\xf3zs. 3,15.16. Nehem. 9,11. Zsolt. 78,13.']

13 Ki járatá őket mélységekben, mint a lovat a síkon, és meg nem botlottanak!

14 Mint a barmot, a mely völgybe száll alá, nyugodalomba vitte őket az Úr lelke: * így vezérletted népedet, hogy magadnak dicső nevet szerezz! [u'Agge. 2,5. Zsolt. 143,10.']

Könyörgés megváltásért

15 Tekints alá az égből, * és nézz le szentséged és dicsőséged hajlékából! Hol van buzgó szerelmed és hatalmad? Szívednek dobogása és irgalmad megtartóztatják magokat én tőlem! [u'5 M\xf3z. 26,15.']

16 Hiszen Te vagy Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud minket, * és Izráel nem ismer minket, Te, Uram, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved öröktől fogva. [u'r\xe9sz 64,7. J\xf3b 14,21.']

17 Miért engedél * eltévelyedni minket útaidról, oh Uram! miért keményítéd meg szívünket, hogy ne féljünk tégedet? Térj meg szolgáidért, örökséged nemzetségeiért! [u'Zsolt. 81,13.']

18 Kevés ideigbírta szentségednek népe földét,ellenségink megtapodták szent * helyedet. [u'Zsolt. 74,7.']

19 Olyanok lettünk, mint a kiken eleitől fogva nem uralkodtál, a kik felett nem neveztetett neved.