ÉSAIÁS KÖNYVE

60. fejezetSion dicsősége. A pogányok megtérése

1 Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége * rajtad feltámadt. [u'r\xe9sz 45,7. 58,8.10. 59,9.']

2 Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik.

3 És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez.

4 Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: * mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, és leányaid ölben hozatnak el. [u'r\xe9sz 11,12. 43,6. 49,18.22. 66,12.']

5 Akkor meglátod és ragyogsz örömtől,és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, éshozzád jő a népeknek gazdagsága.

6 A tevék sokasága elborít, Midján és Éfa tevecsikói, mind Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit * hirdetik. [u'1 M\xf3z. 37,25. J\xf3el 4,8. Zsolt. 72,15. Ez\xe9k. 27,22.']

7 Kédár minden juhai hozzád gyűlnek, Nebajóth * kosai néked szolgálnak, felmennek kedvem szerint oltáromra, és dicsőségem házát megdicsőítem. [u'1 M\xf3z. 25,13.']

8 Kik ezek, kik repülnek, mint a felleg, s mint a galambok * dúczaikhoz? [u'H\xf3s. 11,11. Zsolt. 55,7.']

9 Igen, engem várnak a szigetek; és elől jönnekTársis hajói, hogy elhozzák fiaidat messziről, és ezüstjöket és aranyokat azokkal együtt, a te Urad és Istened nevének és Izráel Szentjének, hogy téged megdicsőített.

10 Az idegenek megépítik * kőfalaidat, és királyaik szolgálnak néked; mivel haragomban megvertelek, és kegyelmemben megkönyörültem rajtad. [u'Ezsdr. 6,8.9. \xc9sa. 49,23. Nehem. 2,8.']

11 És nyitva lesznek * kapuid szüntelen, éjjel és nappal be nem zároltatnak, hogy behozzák hozzád a népek gazdagságát, és királyaik is bevitetnek. [u'Jel. 21,25.26.']

12 Mert a nép és az ország, a mely néked nem szolgáland, * elvész, és a népek mindenestől elpusztulnak. [u'r\xe9sz 41,11.12. Zak. 14,16.17.']

13 A Libánon ékessége hozzád jő, cziprus, platán, sudar czédrus, mind együtt szenthelyemnek megékesítésére, hogy lábaim helyét * megdicsőítsem. [u'Zsolt. 99,5. 132,7. Siral. 2,1. \xc9sa. 41,19. 1 Kr\xf3n. 28,2. 1 Kir. 5,1\u201311.']

14 És meghajolva hozzád mennek a téged nyomorgatók fiai, és leborulnak lábad * talpainál minden megútálóid, és neveznek téged az Úr városának, Izráel Szentje Sionának. [u'Jel. 3,9. \xc9sa. 49,23.']

15 A helyett, hogy elhagyott és gyűlölt valál és senki rajtad át nem ment, örökkévaló ékességgé teszlek, és gyönyörűséggé nemzetségről nemzetségre.

16 És szopod a népek tejét, és a királyok * emlőjét szopod, és megtudod, hogy én vagyok az Úr, megtartód és megváltód, Jákóbnak erős Istene. [u'r\xe9sz 49,23. 66,11.']

17 Réz helyett aranyat hozok, vas helyett ezüstöt hozok, és a fák helyett rezet, és a kövek helyett vasat, és teszem fejedelmeiddé a békességet, és előljáróiddá az igazságot.

18 Nem hallatik többé erőszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban, és a szabadulást hívod kőfalaidnak, és kapuidnak * a dicsőséget. [u'Ez\xe9k. 48,35.']

Az Úr az ő népének örökkévaló világossága

19 Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, * és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed, [u'Jel. 21,3.4.23. 22,5.']

20 Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak * vége szakad. [u'Zak. 14,7.']

21 És néped mind * igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők, kezeim munkája dicsőségemre. [u'r\xe9sz 4,2.3.']

22 A legkisebb ezerre nő, és a legkevesebb hatalmas néppé. Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt.