ÉSAIÁS KÖNYVE

6. fejezetÉsaiás látja az Úr dicsőségét és elhivatik prófétává

1 A mely esztendőben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot;

2 Szeráfok * állanak vala felette: mindeniknek hat-hat szárnya vala: kettővel orczáját fedé be, kettővel lábait fedé be, és kettővel lebegett; [u'Jel. 4,8.']

3 És kiált vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a szélesföld az ő dicsőségével!

4 És megrendülének az ajtó küszöbei a kiáltónak szavától, és a * ház betelt füsttel. [u'1 Kir. 8,11.']

5 Akkor mondék: Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan * ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a seregeknek Urát láták szemeim! [u'2 M\xf3z. 24,10.11. 33,20. Bir. 13,22. Jer. 4,13.']

6 És hozzám repült egy a szeráfok közül, és kezében eleven szén vala, a melyet fogóval vett volt az oltárról;

7 És illeté számat azzal, és mondá: Ímé ez illeté * ajkaidat, és hamisságod eltávozott, és bűnöd elfedeztetett. [u'Jer. 1,9. D\xe1n. 10,16.']

8 És hallám az Úrnak szavát, a ki ezt mondja vala: Kit küldjek el és ki megyen el nékünk? Én pedig mondék: Ímhol vagyok én, küldj el engemet!

9 És monda: Menj, és mondd ezt e népnek: Hallván * halljatok és ne értsetek, s látván lássatok és ne ismerjetek; [u'\xc9sa. 42,20. Jer. 5,21. M\xe1t\xe9 13,15. Csel. 28,26.']

10 Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon.

11 És én mondék: Meddig lészen ezUram?! És monda: Míg a városok pusztán állanak lakos nélkül, és a házak emberek nélkül, s a föld is puszta lészen;

12 És az Úr az embert messze elveti, s nagy pusztaság lészen a földön;

13 És ha megmarad még rajta egy tizedrész, ismétlen elpusztul ez is; demint a terpentinfának és cserfának törzsük marad kivágatás után: az ő törzsük szent mag lészen!