ÉSAIÁS KÖNYVE

5. fejezetPéldázat az Úr terméketlen szőlejéről

1 Hadd énekelek kedvesemről, szerelmesemnek énekét az Ő szőlőjéről! Kedvesemnek * szőlője van nagyon kövér hegyen; [u'Jer. 2,21. M\xe1t\xe9 21,33. Luk. 20,9.']

2 Felásta és megtisztítá kövektől, nemes vesszőt plántált belé, és közepére tornyot építtetett, sőt benne már sajtót is vágatott; és várta, hogy majd jó szőlőt terem, és az vadszőlőt termett!

3 Mostan azért, Jeruzsálem lakosi és Juda férfiai: ítéljetek köztem és szőlőm között!

4 Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó szőlőt terem, holott vadat termett?!

5 Azért most tudatom veletek, hogy mit teszek szőlőmmel; * elvonszom kerítését, hogy lelegeltessék, elrontom kőfalát, hogy eltapodtassék; [u'Zsolt. 80,13.14.']

6 És parlaggá teszem; nem metszetik és nem kapáltatik meg, tövis és gaz veri föl, és parancsolok a fellegeknek, hogy rá esőt ne adjanak!

7 A seregek Urának szőlője pedig Izráel háza, és Júda férfiai az Ő gyönyörűséges ültetése; * és várt jogőrzésre, s ím lőn jogorzás; és irgalomra, s ím lőn siralom! [u'Jer. 31,20.']

Isteni Ítéletekkel való fenyegetés, kivált ellenséges betöréssel

8 Jaj azoknak, a kik a házhoz házat ragasztanak, * és mezőt foglalnak a mezőkhöz, míg egy helyecske sem marad, és csak ti magatok laktok itt e földön! [u'Mik. 2,2.']

9 Hallásomra megesküdta seregeknek Ura, hogy sok házak pusztasággá lesznek, a nagyok és szépek lakos nélkül,

10 Mert tíz hold szőlő egy báth bortereszt, és egy hómer mag egy efát terem.

11 Jaj azoknak, a kik jó reggelen részegítő ital után * futkosnak, ésmulatnak estig, ésbor hevíti őket: [u'P\xe9ld. 23,29.30.']

12 És czitera, lant, dob, síp és bor van lakodalmokban, de az Úrnak dolgát nem tekintik meg, és nem * látják kezeinek cselekedetét. [u'Zsolt. 28,5. \xc1m\xf3s. 6,5.6.9.']

13 Ezért fogságba megy népem, mivelhogy tudomány nélkül való, és főemberei éhen halnak, és sokasága szomjú miatt eped meg;

14 Azért a sír kiszélesíti torkát és feltátja száját szertelen, és leszállnak abba népemfőemberei, és zajongó sokasága, és minden örvendezői;

15 És porbahajtatik a * közember, és megaláztatik a főember, és a nagyok szemei megaláztatnak. [u'\xc9sa. 2,11.17.']

16 És felmagasztaltatik * a seregeknek Ura az ítéletben, s a szent Isten megszenteli magát igazságban. [u'\xc9sa. 24,23.']

17 És bárányok legelnek ott, mint legelőjükön, s a gazdagoknak romjain idegenek élnek!

18 Jaj azoknak, a kik a vétket hazugságnak kötelein vonszák, és a bűnt mint szekeret köteleken;

19 A kik ezt mondják: siessen és tegye hamar munkáját, hogy lássuk, s közelítsen és jőjjön el Izráel Szentjének tanácsa, * hogy tudjuk meg. [u'2 P\xe9t. 3,4.']

20 Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!

21 Jaj azoknak, a kik * magoknak bölcseknek látszanak, és eszesek önnön magok előtt! [u'P\xe9ld. 3,7. R\xf3m. 12,16.']

22 Jaj azoknak, a kik hősök borivásban és híresek részegítő ital vegyítésében;

23 A kik a gonoszt ajándékért * igaznak mondják, és az igazak igazságát elfordítják tőlük: [u'P\xe9ld. 17,15.']

24 Ezért, mint a polyvát megemészti a tűznek nyelve, és az égő széna összeomlik: gyökerök megrothad, virágjok mint a por elszáll, * mert a seregek Urának törvényét megvetették, és Izráel szentjének beszédét megútálták. [u'J\xf3b 18,16. \xc1m\xf3s 2,9. Malak. 4,1.']

25 Ezért gerjedt fel az Úrnak haragja népe ellen, és felemelé rá kezét, és megveri, hogy a hegyek megrendülnek, és holttestök szemétként fekszik az utczán. Mindezekkel haragja * el nem mult, és keze még felemelve van. [u'\xc9sa. 9,11\u201316.']

26 És zászlót emel a távoli népeknek, és süvölt a föld határán lakozóknak, és ímé hamarsággal könnyen eljőnek.

27 Nem lesz köztük egy is elfáradott, sem tántorgó; nem szunnyad, és nem aluszik; derekának öve sem oldódik meg, és nem szakad el saruja szíja sem;

28 Nyilai élesek, és minden ő kézívei felvonvák, lovai körme, miként a kova, és kerekei mint a forgószél;

29 Ordítása, mint az oroszláné, és ordít, mint az oroszlán-kölykök, és morog * s prédát ragad s elviszi, és nincs, a ki elvegye tőle; [u'Jer. 2,15. 4,7. Zsolt. 74,4.']

30 És rámordul ama napon, mint tenger mormolása; és ő a földre néz, de ímé ott sűrű sötétség; és a nap meghomályosodik * a ráborult homályban! [u'\xc9sa. 8,22. \xc1m\xf3s 8,1. \xc1m\xf3s. 10,1.']