ÉSAIÁS KÖNYVE

34. fejezetIsten büntetése népének minden ellenségén, különösen az Edomitákon

1 Jőjjetek népek és halljátok, nemzetségek figyeljetek, hallja a föld és teljessége, e föld kereksége és minden szülöttei.

2 Mert haragszik az Úr minden népekre, és megbúsult minden ő seregökre; megátkozá, halálra adta * őket. [u'5 M\xf3z. 32,22.']

3 Megöltjeik temetetlen maradnak, hulláik bűze felszáll, és hegyek olvadnak meg * vérök miatt. [u'r\xe9sz 14,19.']

4 Elporhad az ég minden serege, és az ég mint írás egybehajtatik, és minden serege lehull, * miként lehull a szőlő levele és a fügefáról a hervadó lomb. [u'r\xe9sz 10,22. Zsolt. 104,2. 102,27. J\xf3el 2,30. 2 P\xe9t. 3,12. \xc9sa. 13,10. M\xe1t\xe9 24,29.']

5 Mert megrészegült * fegyverem az égben, és ímé leszáll Edomra, átkom népére, ítéletre. [u'Malak. 1,2.3. 5 M\xf3z. 32,42.']

6 Az Úr fegyvere telve vérrel, megrakva kövérrel, bárányoknak és bakoknak vérével, a kosoknak vesekövérével; mert áldozatja lesz * az Úrnak Boczrában, és nagy öldöklés Edom földén. [u'Jer. 46,10. 50,27. 51,40. Ez\xe9k. 39,17\u201319. Jel. 19,17.18.']

7 Elhullnak a bivalyok is velök, és a tulkok a bikákkal, és megrészegedik földük vértől, és poruk borítva lesz kövérrel.

8 Mert bosszúállás napja ez az Úrnak, a megfizetés esztendeje * Sionnak ügyéért. [u'Abd. 1,10\u201314.']

9 És változnak patakjai szurokká, és pora kénkővé, és lészen * földe égő szurokká. [u'Jer. 49,18.']

10 Éjjel és nappal el nem alszik, örökre fölgomolyog füstje, * nemzetségről nemzetségre pusztán marad, soha örökké senki át nem megy rajta; [u'Sof. 2,14.']

11 És örökségül bírándja azt ökörbika, sündisznó; és gém és holló lakja azt, és fölvonják rá a pusztaság mérőkötelét és a semmiségnek köveit.

12 Nemesei nem választanak többé királyt, és minden fejedelmei semmivé lesznek.

13 És fölveri palotáit tövis, csalán és bogács a bástyáit, és lesz sakálok hajléka és * struczok udvara. [u'r\xe9sz 13,21.22.']

14 És találkozik vadmacska a vadebbel, és a kisértet társára talál, csak ott nyugszik meg az éji boszorkány és ottlel nyughelyet magának.

15 Oda rak fészket a bagoly és tojik és ül tojáson és költ árnyékában, csak ott gyűlnek együvé a sasok!

16 Keressétek meg majd az Úr könyvében, és olvassátok: ezeknek egy hijjok sem lesz, egyik a másiktól el nem marad; * mert az Ő szája parancsolta, és az Ő lelke gyűjté össze őket! [u'r\xe9sz 41,26.']

17 Ő vetett sorsot köztök, és keze osztá ki azt nékik mérőkötéllel; örökre bírni * fogják azt, nemzetségről nemzetségre lakoznak abban. [u'Malak. 1,3.4.']