A ZSIDÓKHOZ ÍRT LEVÉL

2. fejezetKrisztust kell teljességgel hallgatnunk

1 Annakokáért annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk, hogy valaha el ne sodortassunk.

2 Mert ha az angyaloktól * hirdetett beszéd erős volt és minden bűn és engedetlenség elvette † igazságos büntetését: [u'Csel. 7,53.'] ; [u'5 M\xf3z. 27,26.']

3 Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy idvességgel? a melyet, miután kezdetben hirdetett az Úr, * azok, a kik hallották, biztosítottak számunkra, [u'M\xe1t. 4,17.']

4 Velök együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg * csodákkal és sokféle erőkkel s a Szent Léleknek közléseivel † az ő akarata szerint. [u'Csel. 3,6\u20139. 5,3\u20135.'] ; [u'Csel. 8,15\u201317.']

Krisztus útja a szenvedéseken át a dicsőségbe

5 Mert nem angyaloknak vetette alá a jövendő * világot, a melyről szólunk. [u'r\xe9sz 12,28. Luk. 10,9.']

6 Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel ő róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá? * [u'Zsolt. 8,5\u20137.']

7 Kisebbé tetted őt rövid időre az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt és úrrá tetted kezeid munkáin,

8 Mindent lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy néki mindent alávetett, semmit sem hagyott alávetetlenül: de most még nem látjuk, hogy néki minden alávettetett. * [u'M\xe1t. 28,18. Ef\xe9z. 1,20\u201322.']

9 Azt azonban látjuk, hogy Jézus, a ki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy * az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a † halált. [u'Fil. 2,9\u201311.'] ; [u'1 J\xe1n. 2,2.']

10 Mert illendő vala, * hogy a kiért minden és a ki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő idvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé. † [u'Luk. 24,26.46.'] ; [u'Csel. 3,15.']

11 Mert a megszentelő * és a megszenteltek egytől valók mindnyájan, a mely oknál fogva nem szégyenli őket atyjafiainak hívni, [u'r\xe9sz 10,10.14.']

12 Mondván: Hirdetem a te nevedet az én atyámfiainak, * az anyaszentegyháznak közepette dícséretet mondok néked. [u'Zsolt. 22,23.']

13 És ismét: Én ő benne bízom; * és ismét: † Ímhol vagyok én és a gyermekek, a kiket az Isten nékem adott. [u'Zsolt. 18,3.'] ; [u'\xc9sa. 8,18.']

14 Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképen részese lett * azoknak, hogy a † halál által megsemmisítse azt, a kinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, [u'R\xf3m. 1,3.'] ; [u'2 Tim. 1,10.']

15 És megszabadítsa azokat, a kik a haláltól való félelem miatt teljes életökben rabok valának.

16 Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel.

17 Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak * kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. [u'Fil. 2,7.8.']

18 Mert a mennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, * segíthet azokon, a kik megkísértetnek. [u'r\xe9sz 4,15.']