MÓZES I. KÖNYVE

18. fejezetAz Úr látogatása Ábrahámnál

1 Megjelenék pedig ő néki az Úr a Mamré tölgyesében, és ő űl vala a sátor ajtajában, a hő napon.

2 És felemelé az ő szemeit, és látá, hogy ímé * három férfiú áll ő előtte. És látván, eléjök siete a sátor ajtajából, és földig meghajtá magát. [u'Zsid. 13,2.']

3 És monda: Jó Uram, ha kedves vagyok te előtted, kérlek, ne kerüld el a te szolgádat.

4 Hadd hozzanak, kérlek, egy kevés vizet, és mossátok meg a ti lábaitokat, és dőljetek le a fa alatt.

5 Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy erősítsétek meg a ti szíveteket, azután menjetek tovább, mert azért tértetek be a ti szolgátokhoz. És mondának: Cselekedjél, a mint szólál.

6 És besiete Ábrahám a sátorba Sárához, és monda: Siess, gyúrj meg három mérték lisztlángot, és csinálj pogácsát.

7 A baromhoz is elfuta Ábrahám, és hoza egy gyenge kövér borjút, és adá a szolgának, az pedig siete azt elkészíteni.

8 És vőn vajat és tejet, és a borjút, melyet elkészített vala, és eléjök tevé: és ő mellettök áll vala a fa alatt, azok pedig evének.

Izsák újra megigértetik

9 És mondának néki: Hol van Sára a te feleséged? Ő pedig felele: Ímhol van a sátorban.

10 És monda: * Esztendőre ilyenkor bizonynyal megtérek hozzád és ímé akkor a te feleségednek Sárának fia lesz. Sára pedig hallgatózik vala a sátor ajtajában, mely annak háta megett vala. [u'r\xe9sz 17,19. 21,2. R\xf3m. 9,9.']

11 Ábrahám * pedig és Sára élemedett korú öregek valának; megszünt vala Sáránál az asszonyi természet. [u'r\xe9sz 17,17. Zsid. 11,11.']

12 Nevete azért Sára ő magában, mondván: Vénségemre lenne-é gyönyörűségem? meg az én uram is öreg!

13 És monda az Úr Ábrahámnak: Miért nevetett Sára, ezt mondván: Vajjon csakugyan szűlhetek-é, holott én megvénhedtem?

14 Avagy az Úrnak lehetetlen-é * valami? Annak idején, esztendőre ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának. [u'M\xe1t. 19,26.']

15 Sára pedig megtagadá, mondván: Nem nevettem én; mivelhogy fél vala. De monda az Úr:Nem úgy van, mert bizony nevettél.

Az Úr megjelenti Sodoma vesztét

16 Azután felkelvén onnan azok a férfiak, Sodoma felé tartanak vala. Ábrahám is velök méne, hogy elkisérje őket.

17 És monda az Úr: * Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok? [u'\xc1m\xf3s 3,7.']

18 Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és * benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei. [u'r\xe9sz 12,3. 22,18. 26,4. Csel. 3,25. Gal. 3,8.']

19 Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a * mit szólott felőle. [u'vers 18. r\xe9sz 22,17.']

20 Monda azután az Úr: Mivelhogy Sodomának és Gomorának kiáltása megsokasodott, és mivelhogy az ő bűnök felettébb megnehezedett:

21 Alámegyek azért és meglátom, vajjon * teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-é vagy nem? tudni akarom. [u'Jer. 32,19. J\xf3b. 34,21.22.']

Ábrahám közbenjárása

22 És elfordulának onnan a férfiak, és menének Sodomába: Ábrahám * pedig még az Úr előtt áll vala. [u'r\xe9sz 19,27.']

23 És hozzá járula Ábrahám és monda: Avagy elveszted-é az igazat is a gonoszszal egybe?

24 Talán van ötven igaz abban a városban, avagy elveszted-é, és nem kedvezel-é a helynek az ötven igazért, a kik abban vannak?

25 Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonoszszal, és úgy járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld * bírája nem szolgáltatna-é igazságot? [u'R\xf3m. 3,6. J\xf3b 34,10\u201312.']

26 És monda az Úr: * Ha találok Sodomában a városon belől ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek azokért. [u'Jer. 5,1.']

27 És felele Ábrahám, és monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak, noha én por és hamu vagyok.

28 Ha az ötven igaznak talán öt híja lesz, elveszted-é az öt miatt az egész várost? És monda: Nem vesztem el, ha találok ott negyvenötöt.

29 És ismét szóla hozzá és monda: Hátha találtatnak ott negyvenen? És monda Ő: Nem teszem meg a negyvenért.

30 Mégis monda: Kérlek, ne haragudjék meg az én Uram ha szólok: Hátha találtatnak ott harminczan? És Ő felele: Nem teszem meg, ha találok ott harminczat.

31 És ő monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak: Hátha találtatnak ott húszan? Felele: Nem vesztem el a húszért.

32 És monda: * Ne haragudjék kérlek az én Uram ha szólok még ez egyszer: Hátha találtatnak ott tízen? És Ő monda: Nem vesztem el a tízért. [u'Bir. 6,39.']

33 És elméne az Úr, minekutánna elvégezte Ábrahámmal való beszélgetését; Ábrahám pedig megtére az ő helyére.