EZSDRÁS KÖNYVE

9. fejezetÖsszeházasodások idegen nőkkel. Ezsdrás kesergése és bűnbánati imája

1 Minekutána ezek elvégeződének, jövének hozzám a főemberek, mondván: Izráel népe és a papok és a Léviták nem különíték el magokat e tartományok népeitől, a miképen pedig azoknak, a Kananeusoknak, Hitteusoknak, Perizeusoknak, Jebuzeusoknak, Ammonitáknak, Moábitáknak, * Égyiptomiaknak és Emoreusoknak útálatos vétkeszerint el kellett volna, [u'2 M\xf3z. 13,5. 34,16. 5 M\xf3z. 7,1.3. 23,4.']

2 Mert ezekleányai közül vettek vala feleségetmagoknak és fiaiknak, és megelegyedett a szent mag e tartományok népeivel; és pedig a fejedelmek és főemberek * valának elsők e bűnben. [u'\xc9sa. 6,13. Nehem. 13,23. 2 M\xf3z. 19,5. 5 M\xf3z. 13,10.']

3 Mihelyt e dolgot meghallottam, megszaggatám alsó- és felső ruhámat, s téptem fejem hajszálait és szakállamat, * és veszteg ültem. [u'J\xf3zs. 7,6. Nehem. 1,4. 13,25.']

4 És hozzám gyűlének mindnyájan, a kik reszketve gondoltakIzráel Istenének beszédeire * azoknak vétke miatt, a kik a fogságból megjöttek vala; és én veszteg ülök vala mind az estvéli áldozatig. [u'2 M\xf3z. 29,39\u201341. 5 M\xf3z. 7,4. J\xf3zs. 23,12. 1 Kir. 18,29.']

5 Az estvéli áldozatkor * pedig felkeltem sanyargatásomból, megszaggatván alsó- és felső ruhámat; és térdeimre esvén, kiterjesztém kezeimet az Úrhoz, az én Istenemhez. [u'2 M\xf3z. 29,38\u201341.']

6 És mondék: Én Istenem, szégyenlem és átallom felemelni, én Istenem, az én orczámat te hozzád, mert a mi álnokságaink felülhaladtak fejünk fölött és * a mi vétkeink mind az égig nevekedtek! [u'2 Kr\xf3n. 28,9. Zsolt. 38,5.']

7 A mi atyáink napjaitól fogva nagy vétekben vagyunk mi mind e mai napig, és a mi álnokságainkért adattunk vala mi, a mi királyaink * és a mi papjaink a földi királyok kezébe, fegyver által rabságra és ragadományra és orczapirulásra, a mint ez a mai nap is van. [u'2 Kir. 17,2. 2 Kr\xf3n. 36,12\u201321.']

8 És most nem sok ideje, hogy az Úr, a mi Istenünk rajtunk könyörült, hogy hagyjon minékünk maradékot, és hogy adjon nékünk egy szeget az ő szent helyén, hogy így megvilágosítsa szemeinket a mi Istenünk, s hogy megelevenítsen bennünket egy kissé a * mi szolgaságunkban. [u'\xc9sa. 22,23. Zsolt. 13,4. 136,3. Nehem. 9,32. Ez\xe9k. 37,1.']

9 Mert szolgák vagyunk mi, de szolgaságunkban nem hagyott el minket a mi Istenünk, hanem hozzánk fordítá irgalmasságát Persiának királyai előtt, hogy megelevenítene bennünket, hogy felemelhessük a mi Istenünk házát s megépíthessük annak romjait, és hogy adjon nékünk bátorságos lakást Júdában és Jeruzsálemben.

10 És most mit mondjunk, óh mi Istenünk, mindezekután? Azt, hogy mi mégiselhagytuk parancsolataidat,

11 A melyeket parancsoltál szolgáid, a próféták által, mondván: A föld, melyre bementek, hogy bírjátok azt, tisztátalan föld, * a tartományok népeinek tisztátalansága miatt, útálatosságaik miatt, melyekkel betölték azt egyik végétől a másikig tisztátalanságukban; [u'5 M\xf3z. 17,1\u20133. 27,7. 11,8. 3 M\xf3z. 18,24. 2 M\xf3z. 23,33. 2 Kir. 21,26.']

12 Annakokáért leányaitokat ne adjátok * az ő fiaiknak és az ő leányaikat ne vegyétek fiaitoknak, és ne keressétek barátságukat, sem javokat soha, hogy megerősödjetek és éljetek e föld javaival, és örökségképen adhassátok azt fiaitoknak mindörökké. [u'5 M\xf3z. 7,2.3. 23,7. 11,8. Jer. 29,7. Eszt. 10,3. Ezsdr. 1,19. P\xe9ld. 13,22. Ez\xe9k. 37,25.']

13 Mindazok után pedig, a mik reánk jövének gonosz cselekedeteinkért és nagy vétkünkért, hiszen te, mi Istenünk, jobban kedveztél nékünk, sem mint bűneink miatt érdemeltünk volna, s adád nékünk e maradékot,

14 Hát megrontjuk-é ismét parancsolataidat s összeházasodunk-é ez útálatos népekkel? Nem fogsz-é haragudni reánk mindaddig, míg megemésztetünk, hogy sem maradékunk, sem hírmondónk ne legyen?

15 Oh Uram, Izráel Istene! igaz vagy te, mert meghagytál minket, maradék gyanánt, mint e mai nap bizonyítja. Ímé előtted vagyunk vétkünkben, és nem állhatunk meg előtted e miatt!