EZSDRÁS KÖNYVE

5. fejezetA templomépítés folytatása Aggeus és Zakariás próféták szavára

1 És prófétálának a próféták, Aggeus, a próféta * és Zakariás az † Iddó fia a zsidóknak, a kik valának Júdában és Jeruzsálemben, szólvánnékik az Izráel Istenének nevében. [u'Zak. 1,1.7.'] ; [u'Agge. 1,1.']

2 Akkor fölkelének Zorobábel, * Sealtiél fia és Jésua, a Jósádák fia, és hozzá kezdének Isten háza építéséhez, mely Jeruzsálemben van, s velök valának Isten prófétái, támogatván őket. [u'r\xe9sz 6,14. Agge. 1,12.14.']

3 Abban az időben jöve hozzájok Tattenai folyóvizen túli helytartó, és Sethar-bóznai és társaik, és így szólának nékik: Ki adott néktek szabadságot, hogy e házat építsétek s e kőfalat * készítsétek? [u'r\xe9sz 6,6.']

4 Ekkor megmondánk nékik ily módon, hogy kik ama férfiak névszerint, kik ez épületet építik.

5 És az ő Istenök szeme vala a zsidók vénein, hogy nem akadályozzák meg őket az építésben, míg az ügy Dárius elébe jutand, a mikor is levélben fognak felelni e dologra nézve.

6 Mássa a levélnek, melyet küldött Tattenai folyóvizen túli helytartó, és Sethar-bóznai és az ő társai, az Afarsakeusok, a kik a folyóvizen túl lakának, Dárius királyhoz.

7 Tudósítást küldének ugyanis hozzá, ekként levén az írva: „Dárius királynak minden békesség!

8 Tudtára legyen a királynak, hogy elmentünk Júda tartományába, a nagy Istennek házához, és az építtetik nagy kövekből, és fa rakatik a falakra, és e munka szorgalmatosan folyik, és jó szerencsés lészen az ő kezök által.

9 Ekkor megkérdénk azokat a véneket, ily módon szólván hozzájok: Ki adott néktek szabadságot, hogy e házat építsétek, s hogy e kőfalat készítsétek?

10 Sőt még neveiket is megkérdeztük tőlük, hogy tudassuk veled, hogy megírhassuk azon férfiak nevét, kik fejeik.

11 És ekképen felelének nékünk, mondván: Mi az Ő, a menny és föld Istenének szolgái vagyunk, és építjük e házat, mely ennekelőtte sok esztendőkön át meg vala építve, és Izráelnek * egy nagy királya építé és végezé be azt. [u'1 Kir. 6,1\u201338.']

12 De minekutána haragra ingerelték volt atyáink a mennynek Istenét, adá őket a Babilóniabeli Káldeus királynak, Nabukodonozornak * kezébe, a ki e házat lerontotta, és a népet Babilóniába rabságra vitte. [u'2 Kr\xf3n. 36,16. D\xe1n. 9,5\u201312. 2 Kir. 21,14. 25,1\u201310.']

13 Azonban Czírusnak, Babilónia királyának első esztendejében * Czírus király szabadságot adott, hogy Istennek ezt a házát megépítenék. [u'r\xe9sz 1,1.2.']

14 Sőt az Isten házához való arany és ezüst edényeket is, * a melyeket Nabukodonozor hozott vala el a jeruzsálemi templomból s bevitte volt azokat a babilóniai templomba, kihozatá Czírus király a babilóniai templomból s adatá azokat annak a Sesbassár nevűnek, a kit helytartóul rendelt; [u'r\xe9sz 1,7\u201311.']

15 És monda néki: Vedd ez edényeket, menj és helyezd el azokat a jeruzsálemi templomba, és az Isten háza építtessék meg előbbihelyén.

16 Ekkor ez a Sesbassár eljött, letevé az Isten házának alapkövét, mely Jeruzsálemben van, és attól fogva mindeddig építtetik, * és még sem végződött be. [u'r\xe9sz 3,10.11.']

17 Mostan azért, ha tetszik a királynak, nézzen utána valaki a király kincstartó házában, ott Babilóniában, ha úgy van-é, hogy Czírus király szabadságot adott az Isten házának megépítésére, mely Jeruzsálemben van, s a király akaratját erre nézve küldje hozzánk.”