EZÉKIEL KÖNYVE

7. fejezetIsten rettenetes büntetései Izráelen

1 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

2 És te, embernek fia, így szól az Úr Isten Izráel földjének: Vége! eljött a vég a föld négy szárnyára!

3 Immár itt a vég rajtad; s bocsátom haragomat reád, és megítéllek útaid szerint, és vetem reád minden útálatosságodat.

4 És nem kedvez az én szemem néked, sem meg nem szánlak; hanem a te útaidat vetem reád, * és útálatosságaid közötted lesznek és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. [u'\xc9sa. 45,5. 5 M\xf3z. 28,15\u201368.']

5 Így szól az Úr Isten: Ímé veszedelem, egyetlen veszedelem; ímé eljött.

6 Vég jött, eljött a vég, fölserkent ellened, ímé eljött!

7 Eljött a végzet reád, földnek lakosa! eljött az idő, közel a nap, rémülés és nem víg éneklés a hegyeken.

8 Most rövid időn * kiöntöm búsulásomat reád, és teljessé teszem haragomat rajtad, és megítéllek útaid szerint, és rád vetem minden útálatosságodat. [u'2 Kir. 25,1\u201311.']

9 És nem kedvez az én szemem, sem meg nem szánlak; * útaid szerint fizetek tenéked, és a te útálatosságaid közötted lesznek; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ki ver. [u'Jer. 15,1\u20136. 25,8\u201311.']

10 Ímé a nap, ímé eljött, kisarjadt a végzet, kivirágzott a vessző, kivirult a kevélység.

11 Az erőszakosság a gonoszság veszszejévé nőtt fel, nincs semmi meg belőlök, sem sokaságukból, sem tömegökből, s nincs egy jaj is miattok!

12 Eljött az idő, elközelgett a nap; a vevő ne örüljön, az eladó ne szomorkodjék, mert harag jönminden sokaságára.

13 Mert az eladó eladott jószágához nem térhet vissza többé, még ha élve az élők közt maradnais, mert a jövendölés az ő egész sokasága ellen vissza nem tér, és vétke miatt senki sem lehet hosszú életű.

14 Kürtöljetek a kürttel és készítsetek el mindent; ám nincsen, a ki harczra menjen, mert haragom minden ő sokasága ellen.

15 A fegyver kivül, a döghalál és éhség belül; a ki a mezőn van, fegyver miatt hal meg, és a ki a városban, azt éhség és döghalál emészti meg.

16 És menekülnek menekültjeik, és lesznek a hegyeken, mint a völgyek galambjai: mindnyájan nyögvén, kiki vétke miatt.

17 Minden kéz elerőtlenül, és minden térd elolvad, mint a víz.

18 Felövezkednek zsákkal, * és befedi őket rettegés, és minden orczán szégyen, és mindnyájok fején kopaszság. [u'\xc9sa. 15,2.3. \xc1m\xf3s 8,10.']

19 Ezüstjöket az utczákra vetik, * és aranyuk szenny lesz előttök;ezüstjök s aranyuk meg nem szabadíthatja őket az Úr búsulásának napján; lelköket azzal jól nem lakatják, s hasokat meg nem tölthetik; mert csábítójok volt az a vétekre. [u'P\xe9ld. 11,4. Sof. 1,18.']

20 És a belőle készült drága ékességeket * kevélykedésre használják, és útálatosságuk képeit, undokságaikat abból csinálták, azért tettem előttök azt szenynyé; [u'r\xe9sz 20,18.']

21 És adom azt az idegenek kezébe zsákmányul, és a föld hitetleninek prédául, hadd fertéztessék meg.

22 És elfordítom tőlük arczomat, hadd fertéztessék meg szent helyemet; s betörjenek belé a rontók * és megfertéztessék. [u'2 Kir. 25,9.']

23 Készítsd a lánczot; * mert a föld tele van véres ítélettel, † és a város tele van erőszakossággal. [u'Jer. 27,2.'] ; [u'2 Kir. 21,16.']

24 És elhozom a pogányok leggonoszabbjait, hadd foglalják el házaikat; s véget vetek a hatalmasok kevélységének, s fertézett lesz templomuk.

25 Rettegés jött el, s keresnek békét és nincs.

26 Egy romlás a másikra jő, és egy hír után más támad, s kérnek * látást a prófétától, ám törvény nem lesz a papnál, sem tanács a véneknél. [u'Siral. 2,9.']

27 A király szomorkodik, * a fejedelem irtózatba öltözik; s a föld népének kezei megdermednek. Útjok szerint cselekszem velök, ítéletök szerint ítélem meg őket, hadd tudják meg, hogy én vagyok az Úr. [u'2 Kir. 25,7.']