EZÉKIEL KÖNYVE

33. fejezetAz őrállók kötelességéről

1 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

2 Embernek fia! szólj néped fiaihoz és mondjad nékik: Mikor hozándok fegyvert valamely földre, és a föld népe választ egy férfit ő magok közül, és őt őrállójokká teszik:

3 És ő látja jőni a fegyvert a földre, és megfújja a trombitát, és meginti a népet;

4 Ha valaki hallándja a trombitaszót, de nem hajt az intésre, s aztán a fegyver eljő és őt utóléri: az ő vére az ő fején lesz.

5 Hallotta a trombitaszót, de nem hajtott az intésre, tehát az ő vére ő rajta lesz; és ha hajtott az intésre, megmentette lelkét.

6 Ha pedig az őrálló látja a fegyvert jőni, s nem fújja meg a trombitát, és a nép nem kap intést, és eljő a fegyver s utólér közülök valamely lelket, ez a maga vétke miatt éretett utól, de vérét az őrálló kezéből * kérem elő. [u'r\xe9sz 3,17.18.']

7 És te, embernek fia, * őrállóul adtalak téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz a számból, megintsed őket az én nevemben. [u'r\xe9sz 3,17.18.']

8 Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak halálával halsz meg; és te nem szólándasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról: az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg.

9 De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet.

Isten jósága és igazságossága

10 Te pedig, embernek fia, mondjad Izráel házának: Ezt mondjátok, mondván: Bizony a mi bűneink és vétkeink rajtunk vannak, és bennök mi megrothadunk, * mimódon éljünk azért? [u'3 M\xf3z. 26,39.']

11 Mondjad nékik: Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, * hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útaitokról! hiszen miért † halnátok meg, oh Izráel háza!? [u'r\xe9sz 18,32.'] ; [u'vers 14\u201316.19.']

12 Te pedig, embernek fia, szólj néped fiaihoz: Az igaznak * igazsága meg nem menti őt a napon, a melyen vétkezendik, és a hitetlen hitetlensége által el nem esik a napon, melyen megtérend hitetlenségéből, és az igaz nem élhet az ő igazságaáltal a napon, melyen vétkezendik. [u'r\xe9sz 18,24.']

13 Mikor ezt mondom az igazról: Élvén éljen; és ő bízván igazságában, gonoszságot cselekszik: semmi igazsága emlékezetbe nem jő, és gonoszsága miatt, melyet cselekedett, meghal.

14 S ha mondom a hitetlennek: halállal halsz meg; és ő megtér bűnéből és törvény szerint s igazságot cselekszik;

15 Zálogot visszaad a hitetlen, rablottat megtérít, az életnek parancsolatiban jár, többé nem cselekedvén gonoszságot: élvén él, ésmeg nem hal.

16 Semmi ő vétke, melylyel vétkezett, emlékezetbe nem jön néki; törvény szerint és igazságot cselekedett, élvén él.

17 És ezt mondják néped fiai: Nem igazságos az Úrnak útja; holott az ő útjok nem igazságos.

18 Mikor az igaz elfordul az ő igazságától s gonoszságot cselekszik, meghal a miatt.

19 És mikor a hitetlen elfordul az ő hitetlenségétől és törvény szerint s igazságot cselekszik, * él a miatt. [u'vers 11.']

20 És azt mondjátok: Nem igazságos az Úrnak útja: * mindeniteket az ő útja szerint ítélem meg, Izráel háza. [u'r\xe9sz 18,25\u201327.']

Hír Jeruzsálem romlásáról

21 És lőn fogságunknak tizenkettedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hónap ötödikén, jöve hozzám egy menekült Jeruzsálemből, mondván: Megvétetett * a város! [u'2 Kir. 25,1\u20134.']

22 És az Úrnak keze lőn én rajtam este a menekült eljötte előtt, és megnyitá számat, mikorra az hozzám jöve reggel, és megnyilatkozék szám, s nem valék * néma többé. [u'r\xe9sz 24,27.']

23 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

24 Embernek fia! azok, kik amaz elpusztított helyeket lakják Izráel földjén, ezt mondják, mondván: Egyetlen egy volt Ábrahám, mikor örökségül kapta a földet, mi pedig sokan vagyunk, nékünk a föld örökségül adatott.

25 Ezokáért mondjad nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Véreset esztek, és szemeiteket bálványaitokra emelitek, és vért ontotok; és a földet örökségül kapnátok?

26 Fegyveretekben bíztatok, útálatosságot cselekedtetek, és mindenitek az ő felebarátja feleségét megfertéztette; és a földet örökségül kapnátok?

27 Ezt mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Élek én, hogy a kik az elpusztult helyeken vannak, fegyver miatt hullnak el; és a ki a mezőnek színén, azt a vadaknak adtam eledelül, és a kik az erősségekben és a barlangokban vannak, döghalállal halnak meg.

28 És teszem a földet pusztaságok pusztaságává, s megszünik erősségének kevélysége, és puszták lesznek Izráel hegyei, mert nem lesz, a ki átmenjen rajtok.

29 És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor a földet pusztaságok pusztaságává teszem mindenféle útálatosságukért, melyeket cselekedtek.

Új feddő beszéd

30 És te, embernek fia, néped fiai beszélgetnek felőled a falak mellett s a házaknak ajtaiban; és egyik a másikkal szól, kiki az ő atyjafiával, mondván: Jertek, kérlek, és halljátok: micsoda beszéd az, amely az Úrtól jő ki?

31 És eljőnek hozzád, a hogy a nép össze szokott jőni, s oda ülnek elődbe, mint az én népem, és hallgatják beszédidet, de nem * cselekeszik, hanem szerelmeskedő énekkéntveszik azokat ajkokra, † szívök pedig nyereség után jár. [u'Jer. 42,2\u20134. 43,2\u20134. 44,15\u201319.'] ; [u'2 Kr\xf3n. 36,16.']

32 És ímé, te olyan vagy nékik, mint valamely szerelmeskedő ének, szép hangú, s mint valamely jó hegedűs; csak hallják beszédidet, de nem * cselekszik azokat. [u'Jer. 13,23. 18,22.']

33 De ha beteljesednek, mertímé beteljesednek, megtudják, hogy próféta volt közöttök.