EZÉKIEL KÖNYVE

31. fejezetEgyiptom királya éppen úgy levettetik, mint Assiria királya

1 És lőn a tizenegyedik esztendőben, a harmadik hónapban, * a hónap elsején, lőn az Úr szava hozzám, mondván: [u'r\xe9sz 30,20.']

2 Embernek fia! szólj a Faraónak, Égyiptom királyának és az ő sokaságának: Kihez vagy hasonló a te nagyságodban?

3 Ímé, Assúr * czédrus vala a Libánonon, † szép ágakkal és sűrű galyaival árnyékot tartó s magas növésű, melynek felhőkig ért a teteje. [u'2 Kir. 16,8.9. 17,6. 18,13.'] ; [u'D\xe1n. 4,17\u201319.']

4 Víz nevelte nagygyá, a mélység vizeitették magassá, folyóikkal körüljárták ültetése földjét, s csakfolyásaikat bocsáták a mező egyéb fáihoz.

5 Ennekokáért lőn magasb növése a mező minden fájánál: s megsokasulának ágai, s hosszúra nevekedének galyai a sok víztől, midőn kiterjeszté azokat.

6 Az ő ágain csinál vala * fészket minden égi madár, és galyai alatt fiadzott a mező minden vada, s árnyékában lakik vala sokmindenféle nép. [u'D\xe1n 4,18.']

7 És széppé lőn magasságával, hosszan kiterjedt ágaival, mert gyökere sok víz felé nyúlikvala.

8 A czédrusok el nem takarák őt az Isten kertjében, a cziprusok nem valának hasonlók ágaihoz, s a platánoknak nem valának olyan galyai, mint néki; Isten kertjében * egy fa sem vala hasonló hozzá az ő szépségében. [u'1 M\xf3z. 2,8.']

9 Széppé tőm őt az ő sok ágaival, úgy hogy irígykedett rá Éden minden fája az Isten kertjében.

10 Ennekokáért így szól az Úr Isten: Mivelhogy magasra nevekedtél, és fölemelé tetejét a felhők közé, és szíve felfuvalkodott az ő magasságában:

11 Azért adom őt a nemzetek urának kezébe, bánjék el vele, * gonoszságáért kiűztem őt. [u'N\xe1h. 3,1\u20137.']

12 És kivágták őt az idegenek, a nemzetek * legkegyetlenebbjei, és leterítették. A hegyekre és minden völgyekbe hullottak ágai, és összetörtek galyai a föld minden mélységében, és leszállt árnyékából a föld minden népe, és ott hagyták őt. [u'r\xe9sz 28,7. 30,11.']

13 Ledőlt törzsökén lakik vala minden égi madár, és ágaihoz gyül vala a mező minden vada;

14 Azért, hogy magasra ne nevekedjék egy víz mellett való fa se, és föl ne emelje tetejét a felhők közé; hogy ne bízzék önmagában kevélyen senki a vízivók közül; mert mindnyájan halálra adattak a mélység országába az emberek fiai közt azokhoz, a kik sírgödörbe szálltak.

15 Így szól az Úr Isten: Azon a napon, a melyen sírba aláméne, gyászba öltöztetém miatta a mélység vizeit, és megtartóztatám folyóikat, úgy hogy a sok víz elzáraték, s meggyászoltatám őt a Libánonnal, és a mező minden fája elepede miatta.

16 Zuhanásának hangja miatt megreszkettetém a nemzeteket, mikor leszállítám őt a sírba együtt velök, kik sírgödörbe szállnak; és vígasztalást vőn * a mélység országában Éden minden fája, a Libánon † szépsége és java, minden vízivó. [u'\xc9sa. 14,9.12.'] ; [u'\xc9sa. 36,1. 37,36\u201338.']

17 Ezek is alászállottak vele a sírba azokhoz, a kik fegyverrel ölettek meg, s a kik mint segítőtársai árnyékában ülének a nemzetek között.

18 Kihez vagy hát hasonló dicsőségben és nagyságban Éden fái közt!? Hiszen le fogsz szállíttatni Éden fáival a mélység országába; körülmetéletlenek közt * feküszöl együtt a fegyverrel megölettekkel. A Faraó ez és minden sokasága, ezt mondja az Úr Isten. [u'r\xe9sz 28,10.']