EZÉKIEL KÖNYVE

21. fejezet21. fejezet

1 És lőn az Úrnak beszéde hozzám, mondván:

2 Embernek fia! fordítsd arczodat Jeruzsálem felé, és szólj a szent helyek ellen és prófétálj Izráel földje ellen!

3 És mondjad Izráel földjének: Így szól az Úr: Ímé, én reád megyek,és kivonszom kardomat hüvelyéből, és kivágok belőled igazat és gonoszt.

4 Azért, hogy kivágjak belőled igazat és gonoszt, azért megyen ki kardom hüvelyéből minden test ellen délről északig.

5 És megérti minden test, hogy én, az Úr vontam ki kardomat hüvelyéből, mert belétöbbé vissza nem tér.

6 És te, embernek fia, nyögj! Derekad fájdalmában keserűséggel nyögj szemök láttára.

7 És lészen, mikor mondják néked: Miért nyögsz te? ezt mondjad: A hírért, mert beteljesedett: és elolvad minden szív és elerőtlenedik minden kéz és elcsügged minden lélek és minden térd elolvad * mint a víz. Ímé beteljesedett és meglett, ezt mondja az Úr Isten. [u'Jer. 6,24.']

8 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

9 Embernek fia! prófétálj és mondjad: Ezt mondta az Úr: Mondjad: fegyver, fegyver! megélesített és meg is fényesített!

10 Hogy öldököljön, megélesíttetett, hogy legyen villámlása, megfényesíttetett. Avagy örüljünk-é? Fiam eveszszeje megvet minden fát!

11 És adta azt megfényesítésre, hogy marokba fogják; megélesíttetett az a kard s megfényesíttetett, hogy adják a megölőnek kezébe.

12 Kiálts és jajgass, embernek fia! mert ez az én népemen lészen és Izráel minden fejedelmin: * e kardra jutnak népemmel együtt, ezokért üss czombodra. [u'2 Kir. 7,19\u201321.']

13 Már megpróbáltatott. * De hát ha a vessző maga is vonakodnék? Nem úgy lészen, ezt mondja az Úr Isten! [u'vers 24.']

14 Te pedig, embernek fia, prófétálj, és csapd össze tenyeredet, mert kettős lesz a kard, most harmadszor; öldöklő kard az, a nagy öldöklő kard körüljárja * őket. [u'vers 11.17.']

15 Hogy elolvadjon a szív és sokan elhulljanak: * minden kapujokban rájok vetem a kard villámlását, hisz villámlásra készült, öldöklésre kifényesíttetett! [u'Jer. 6,24.']

16 Szedd össze magadat; tarts jobbra, tarts előre, tarts balra, a merre éled irányozva van.

17 Én is összecsapom * tenyeremet, és megnyugotom haragomat. † Én, az Úr szólottam. [u'r\xe9sz 22,17.'] ; [u'r\xe9sz 4,4. 6,9\u201313.']

18 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

19 És te, embernek fia, csinálj magadnak két útat, a melyen jőjjön a babiloni király kardja; egy földről jőjjön ki mind a kettő; s egy kezet véss föl, a városba vezető út fejénél vésd * föl. [u'r\xe9sz 4,1.']

20 Útat csinálj, hogy jőjjön a kard az Ammon fiainak Rabbájára, aztán Júdára, a körülkerített Jeruzsálemre.

21 Mert megáll a babiloni király az útak kezdetén, a két út fejénél, hogy jövendőt láttasson; megrázza a nyilakat, megkérdezi a Teráfimot, megnézi a májat.

22 Jobbjába adta a jövendölés Jeruzsálemet, hogy állasson faltörő kosokat, hogy nyissa száját ordításra, hogy üssön zajt trombitával, hogy állasson faltörő kosokat a kapuk ellen, hogy töltsön sánczot, építsen tornyot.

23 De ez nékik hamis jövendölésnek látszik: szent esküik vannak nékik Istentől;ám Ő emlékezetbe hozza vétköket, hogy megfogassanak.

24 Ezokáért ezt mondja az Úr Isten: Mivelhogy emlékezetbe hozzátok vétketeket, midőn nyilvánvalókká lesznek gonoszságaitok, hogy megláttassanak bűneitek minden cselekedeteitekben; mivelhogy eszembe juttok, kézzel megfogattok.

25 És te elvetemedett, te gonosztevő, Izráel fejedelme, * a kinek napja eljött az utolsó vétek idején: [u'r\xe9sz 17,15\u201321.']

26 Így szól az Úr Isten: El a süveggel, le a koronával! Ez nem lészen ez: az alacsony legyen magas, és a magas alacsony!

27 Rommá, rommá, rommá teszem azt; ez sem lesz állandó, míg el nem jő az, a kié az uralkodás, és néki adom azt!

28 És te, embernek fia, prófétálj, és mondjad: Ezt mondja az Úr Isten Ammon * fiairól és gyalázkodásukról, és mondjad: Fegyver, fegyver, öldöklésre kivont, megfényesíttetett, hogy ragyogjon, azért, hogy villámljék; [u'vers 20.']

29 De mivel felőled hiábavalóságot látnak, hazugságot jövendölnek, hogy odatesznek téged a megölt gonoszok nyakára, a kiknek napjok eljött az utolsó vétek idején:

30 Tedd vissza hüvelyébe azt; a helyen, melyen teremtettél, származásod földjén ítéllek meg téged.

31 És kiontom reád haragomat, búsulásom tüzét fúvom reád, és adlak goromba férfiak kezébe, kik mesterek, tégedelveszteni.

32 A tűz eledele leszel; véredet benyeli a föld; emlékezetbe nem jösz többé, mert én, az Úr szóltam.