EZÉKIEL KÖNYVE

1. fejezetAz Úr dicsőségének megjelenése a Kérubokon

1 És lőn a harminczadik esztendőben, a negyedik hónapban, a hónap ötödikén, mikor én a foglyok közt a Kébár folyó mellett voltam: megnyilatkozának az egek, és láték isteni látásokat.

2 A hónap ötödikén (ez az ötödik esztendeje Jojákin * király fogságba vitelének). [u'2 Kir. 24,8\u201316.']

3 Valójában lőn az Úrnak beszéde Ezékiel paphoz, a Búzi fiához a Káldeusok földén, a Kébár folyó mellett, és lőn ott rajta az Úrnak keze.

4 És látám, és ímé forgószél jött északról, nagy felhő egymást érő villámlással, a mely körül fényesség vala, közepéből pedig mintha izzó ércz látszott volna ki, tudniillik a villámlás közepéből.

5 És belőle négy lelkes állat formája tetszékki, és ez vala ábrázatjok: emberi formájok * vala, [u'vers 10.']

6 És mindeniknek négy orczája vala, és négy szárnya * mindenikőjöknek; [u'Jel. 4,6.7.8.']

7 És lábaik egyenes lábak, és lábaik talpa mint a borjú lábának talpa, és szikráznak vala, mint a simított ércz színe.

8 Továbbá emberi kezek * valának szárnyaik alatt négy oldalukon. Mind a négyőjöknek orczái és szárnyai. [u'r\xe9sz 10,8.']

9 Szárnyaik egymás mellé lévén szerkesztve, nem fordultak meg jártukban, mindenik az ő orczája * irányában megy vala. [u'1 Kir. 6,27.']

10 És orczájok formája vala emberi orcza, * továbbá oroszlán-orcza mind a négynek jobbfelől, és bika-orcza mind a négynek balfelől, és sas-orcza mind a négynek hátul; [u'r\xe9sz 10,14. Jel. 4,7.']

11 És ezek az ő orczáik. És szárnyaik felül kiterjesztve valának, mindeniknél két szárny összeér vala, kettő pedig fedezé * testöket. [u'\xc9sa. 6,2.']

12 És mindenik az ő orczája irányában megy vala, a hová a lélek vala menendő, oda mennek vala, meg nem fordulván jártukban.

13 És a lelkes állatok közt látszék, mint egy égő üszög, a mely lángolt, mint a fáklyák, ide s tova futkározva a lelkes állatok közt; és a tűznek fényessége vala, és a tűzből * villámlás jöve ki. [u'\xc9sa. 6,6. Jel. 8,5.']

14 És a lelkes állatok ide s tova mozognak vala, mint a villámlás czikázása.

15 És mikor ránéztem a lelkes állatokra, ímé egy-egy kerék vala a földön az állatok mellett * mind az ő négy orczájok felől. [u'vers 10. r\xe9sz 10,9.']

16 A kerekek mintha tarsiskőből készültek volna, és mind a négyüknek ugyanazon egy formája vala, és úgy látszának egybeszerkesztve, mintha egyik kerék * a másik kerék közepében volna; [u'r\xe9sz 10,9.']

17 Jártukban négy oldaluk felé mentek vala; meg nem fordulnak vala jártukban;

18 És talpaik magasak valának és félelmesek, és e talpak rakva * valának szemekkel köröskörül mind a négynél. [u'r\xe9sz 10,12. Jel. 4,6.']

19 És mikor járnak vala a lelkes állatok, járnak vala a kerekek is mellettök, és mikor fölemelkednek vala az állatok a földről, fölemelkednek vala a kerekek is.

20 A hová a lélek vala menendő, mennek vala, a hová tudniillika lélek vala menendő, és a kerekek fölemelkednek vala mellettök, mert a lelkes állatok lelke vala * a kerekekben. [u'vers 12.']

21 Ha azokmentek, ezek ismennek vala, és ha azokálltak, ezek isállnak vala, és ha fölemelkedtek a földről, fölemelkednek vala a kerekek is mellettök, mert a lelkes állatok lelke vala a kerekekben.

22 És vala mintegy mennyezet az állatok feje fölött, * olyan mint a csodálatos kristály, kiterjesztve felül fejök felett. [u'2 M\xf3z. 24,10. J\xf3b. 37,17. Jel. 4,6.']

23 És a mennyezet alatt szárnyaik egyenesek valának, egyik a másikkal összeérvén; mindegyiknek kettő vala, a melyek befedik vala innen, és mindegyiknek kettő vala, a melyek befedik vala amonnan az ő * testöket. [u'vers 9.11.']

24 És hallám szárnyaik * zúgását, mint sok vizeknek zúgását, úgy mint a Mindenhatónak hangját, mikor járnak vala, zúgás hangját, mint valami tábornak zúgását; mikor állának, leeresztik vala szárnyaikat. [u'Zsolt. 29,3\u20139. r\xe9sz 3,13.']

25 És lőn kiáltás a mennyezeten felül, a mely vala fejök felett, ésők megállván, leeresztik vala szárnyaikat.

26 És a mennyezeten felül, a mely fejök felett * vala, látszékmint valami zafirkő, királyi széknek formája, és a királyi széknek formáján látszékmint egy ember formája azon felül; [u'vers 22. 2 M\xf3z. 24,10. \xc9sa. 6,1. D\xe1n. 7,9.13.14. 1 M\xf3z. 1,26.']

27 És látám izzó érczként ragyogni, a melyet, mintha tűz vett volna körül derekának alakjától fogva és fölfelé; és derekának alakjától fogva és lefelé látám, mintha tűz volna. És fényesség vala * körülötte, [u'r\xe9sz 8,2.']

28 Mint a milyen a szivárvány, mely a felhőben szokott lenni esős időben, olyan vala a fényesség köröskörül. Ilyen vala az Úr dicsőségének * formája, és látám, és orczámra esém, és hallám egy szólónak szavát. [u'1 M\xf3z. 9,12\u201317. Jel. 4,3. 4 M\xf3z. 12,8.']