PRÉDIKÁTOR KÖNYVE

7. fejezetA bölcseség, megelégedettség és egyszerűség ajánlása

1 Jobb a jó hír * a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az ő születésének napjánál. [u'P\xe9ld. 22,1.']

2 Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról.

3 Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága * által jobbá lesz a szív. [u'2 Kor. 7,10.11.']

4 A bölcseknek elméje a siralmas házban van, a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában.

5 Jobb a bölcsnek dorgálását * hallani, hogynem valaki hallja a bolondoknak éneklését. [u'Zsolt. 141,5.']

6 Mert olyan a bolondnak nevetése, mint a tövisnek * ropogása a fazék alatt; ez is hiábavalóság! [u'Zsolt. 58,10.']

7 Mert a zsarolás megbolondítja a bölcs embertis, és az elmét elveszti az ajándék.

8 Jobb akármi dolognak vége annak kezdetinél; jobb a tűrő, hogynem a kevély.

9 Ne légy hirtelen a lelkedben a haragra; mert a harag a bolondok kebelében nyugszik.

10 Ne mondd ezt: mi az oka, hogy a régi napok jobbak voltak ezeknél? mert nem bölcseségből származik az ilyen kérdés.

11 Jó a bölcseség az örökséggel, és előmenetelökre van az embereknek, a kik a napot látják.

12 Mert a bölcseségnek árnyéka alatt, ésa gazdagságnak árnyéka alatt egyformán nyugszik az ember!de a tudomány hasznosb, * mivelhogy a bölcseség életet ád az ő urainak. [u'P\xe9ld. 13,14.']

13 Tekintsd meg az Istennek cselekedetit; mert kicsoda teheti egyenessé, a mit ő görbévé tett?

14 A jó szerencsének idején élj a jóval; a gonosz szerencsének idején pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, épen úgy, mint azt, Isten * szerzette, a végre, hogy az ember semmit abbóleszébe ne vegyen, a mireá következik. [u'\xc9sa. 45,7.']

15 Mindent láttam az én hiábavalóságomnak napjain: van oly igaz, a ki az ő igazságában elvész; és van gonosz ember, a ki az ő életének napjait* meghosszabbítja az ő gonoszságában. [u'Zsolt. 63,4\u201317.']

16 Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne * bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet? [u'R\xf3m. 12,3.16.']

17 Ne légy felettébb gonosz, és ne légy balgatag; miért halnál meg időd előtt?

18 Jobb, hogy ezt megfogd, és amattól is a te kezedet meg ne vond; mert a ki az Istent féli, mind ezektől megszabadul!

19 A bölcseség megerősíti a bölcset inkább, mint tíz hatalmas, a kik a városban vannak.

20 Mert * nincs egy igaz ember is a földön, a ki jót cselekednék és nem vétkeznék. [u'1 Kir. 8,46. 1 J\xe1n. 1,8.']

21 Ne figyelmezz minden beszédre, melyet mondanak, hogy meg ne halld szolgádat, hogy átkoz téged.

22 Mert sok esetben tudja a te lelked is, hogy te is gonoszt mondottál egyebeknek.

23 Mind ezeket megpróbáltam az én bölcseségem által. Mikorazt gondolám, hogybölcs vagyok, én tőlem a bölcseségtávol vala.

24 Felette igen messze van, a mi van, és felette mélységes; kicsoda tudhatja meg azt?

25 Fordítám én magamat és az én szívemet a bölcseségnek és az okoskodásnak tudására, kutatására és keresésére; azonképen hogy megtudjam a bolondságnak gonoszságát, és a tévelygésnek balgatagságát.

26 És találtam egy dolgot,mely keservesb a halálnál; tudniillik az olyan asszonyt, a kinek a szíve olyan, mint a tőr * és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. A ki Isten előtt kedves, megszabadul attól; a bűnös pedig megfogattatik attól. [u'P\xe9ld. 5,4. 6,26. 22,14.']

27 Lásd, ezt találtam, azt mondja a prédikátor; mikor gyakorta nagy szorgalmassággal keresém a megfejtést,

28 A mit az én lelkem folyton keresett, és nem találtam. Ezer közül egy embert találtam; de asszonyt mind ezekben nem találtam.

29 Hanem lásd, ezt találtam, hogy az Isten teremtette az embert igaznak; * ők pedig kerestek sok kigondolást. [u'1 M\xf3z. 1,27.']