PRÉDIKÁTOR KÖNYVE

1. fejezetA földi dolgok hiábavalósága

1 A prédikátornak, Dávid * fiának, Jeruzsálem † királyának beszédei. [u'1 Kr\xf3n. 22,9.10.'] ; [u'vers 12.']

2 Felette nagy * hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság! [u'vers 14. r\xe9sz 2,1\u201327.']

3 Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt?

4 Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.

5 És a nap * feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő ismétfeltámad. [u'Zsolt. 19,6.7.']

6 Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél.

7 Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza.

8 Minden dolgok mintfáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem * látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül. [u'P\xe9ld. 27,20.']

9 A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.

10 Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.

11 Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.

12 Én prédikátor, királya * voltam Izráelnek Jeruzsálemben. [u'vers 1.']

13 És adám az én elmémet mindazok vizsgálására és bölcsen * való tudakozására, melyek lesznek az ég alatt. Ez gonosz hiábavaló foglalatosság, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy gyötrődjenek vele. [u'1 Kir. 4,30\u201333.']

14 Láttam minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és ímé * minden csak hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme! [u'vers 2. r\xe9sz 2,1\u201327.']

15 Az egyenetlen meg nem egyenesíthető, és a fogyatkozás meg nem számlálható.

16 Szóltam az én elmémmel, mondván: ímé, én nagygyá lettem, és gyűjtöttem bölcseséget mindazok felett, a kik * fők voltak én előttem Jeruzsálemben, és az én elmém bőven látott bölcseséget és tudományt! [u'1 Kir. 4,31.']

17 Adtam annakfelette az én elmémet a bölcseségnek tudására, és az esztelenségnek * és bolondságnak megtudására. Megtudtam, hogy ez is a lélek † gyötrelme. [u'r\xe9sz 2,4.'] ; [u'r\xe9sz 2,1.']