MÓZES V. KÖNYVE

32. fejezetMózes éneke

1 Figyeljetek * egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit! [u'r\xe9sz 31,28. \xc9sa. 1,2. Jer. 2,12.']

2 Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra!

3 Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok * Istenünket! [u'Zsolt. 96,7.']

4 Kőszikla! Cselekedete * tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő! [u'Pr\xe9d. 3,14. Zsolt. 145,17. D\xe1n. 4,34.']

5 Gonoszak voltak * hozzá, nem fiai, a magok gyalázatja; romlott és elvetemült † nemzedék. [u'\xc9sa. 1,2\u20134.'] ; [u'r\xe9sz 28,9.']

6 Így fizettek-é az Úrnak: balga és értelmetlen nép?! Nem atyád-é ő, a ki teremtett? * Ő alkotott és erősített meg. [u'2 M\xf3z. 14,30.31.']

7 Emlékezzél meg az ős időkről; gondoljátok el annyi nemzedék éveit! Kérdezd meg atyádat és megjelenti néked, a te véneidet és megmondják néked!

8 Mikor a Felséges örökséget osztott a * népeknek; mikor szétválasztá az ember fiait: megszabta a népek határait, Izráel fiainak † száma szerint, [u'Csel. 17,24\u201326.'] ; [u'Jer. 27,5.']

9 Mert az Úrnak része az ő népe, Jákób néki sorssal jutott öröksége.

10 Puszta földön találta vala őt, zordon, sivatag vadonban; körülvette őt, gondja volt reá, őrizte, mint a szeme fényét;

11 Mint a fészkén felrebbenő sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettök szárnyait, felveszi őket, éstollain emeli őket:

12 Egymaga * vezette őt az Úr; idegen Isten nem volt ő vele. [u'2 M\xf3z. 40,36\u201338.']

13 A föld magaslatain * járatta őt, mezők terméseivel étette, kősziklából is mézet szopatott vele, kovaszirtből is olajat; [u'\xc9sa. 58,14.']

14 Tehenek vaját, és juhok tejét bárányok kövérjével, básáni kosokat és bakkecskéket a buza java kövérjével; és szőlő vérét, bort ittál.

15 És meghízott Jesurun, és rúgódozott. * Meghíztál, megkövéredtél, elhájasodtál. És elhagyá Istent, teremtőjét, és megveté az ő † üdvösségének kőszikláját. [u'r\xe9sz 31,20. H\xf3s. 13,6.'] ; [u'vers 6.9.']

16 Idegen istenekkel ingerelték, útálatosságokkal bosszantották.

17 Ördögöknek * áldoztak, nem Istennek; isteneknek, a kiket nem ismertek; újaknak, a kik csak most támadtak, a kiket nem rettegtek a ti atyáitok. [u'2 Kr\xf3n. 11,15. Zsolt. 106,37.']

18 A Kősziklát, a ki szült téged, elfeledted; megfelejtkeztél Istenről, a ki nemzett téged.

19 Látta ezt az Úr és megútálta bosszúságában az ő fiait és * leányait. [u'vers 6.']

20 És monda: Elrejtem * orczámat előlök, hadd látom, mi lesz a végök? Mert elzüllött nemzetség ez, fiak, a kikben nincs hűség! [u'r\xe9sz 31,18. \xc9sa. 1,2\u20134.']

21 Azzal ingereltek ők, * a mi nem isten; hiábavalóságaikkal bosszantottak engem; én pedig azzal ingerlem őket, a mi nem népem: bolond nemzettel † bosszantom őket. [u'Jer. 2,11. 5,7.'] ; [u'R\xf3m. 10,19.']

22 Mert tűz lobban * fel haragomban és leég a Seol fenekéig; megemészti a földet és gyümölcsét, és felgyújtja a hegyek alapjait. [u'Jer. 15,14. 17,4.']

23 Veszedelmeket * halmozok reájok, nyilaimat mind rájok fogyasztom. [u'r\xe9sz 28,22.27\u201335.']

24 Éhségtől * aszottan, láztól emésztetten és keserű dögvésztől – a vadak fogait is rájok bocsátom, a porban csúszók mérgével együtt. [u'r\xe9sz 28,53.']

25 Kivül fegyver pusztít, az ágyasházakban rettegés: ifjat és szűzet, csecsszopót a vén emberrel együtt.

26 Mondom: Elfuvom őket, * eltörlöm emlékezetöket az emberek közül. [u'4 M\xf3z. 14,11\u201315.']

27 Ha nem tartanék az ellenség bosszantásától, hogy szorongatóik a dolgot félremagyarázzák, és hogy ezt mondják: A mi kezünk a hatalmas, és nem az Úr cselekedte mind ezt! –

28 Mert tanács-vesztett nép ez, és nincs bennök értelem.

29 Vajha eszesek volnának, megértenék ezt, meggondolnák, hogy mi lesz * a végök! [u'Luk. 19,42.']

30 Miképen kergethetne egy * ezeret, és kettő hogyan űzhetne tízezeret, ha az ő † Kősziklájok el nem adja őket, és ha az Úr kézbe nem adja őket?! [u'3 M\xf3z. 26,8.'] ; [u'vers 15.']

31 Mert a mi Kősziklánk nem olyan, mint az ő kősziklájok; ellenségeink is megítélhetik!

32 Mert az ő szőlőjök Sodoma szőlője és Gomora mezősége; bogyóik mérges bogyók, keserűek a gerézdjeik.

33 Sárkányok mérge az ő boruk, áspiskígyóknak kegyetlen epéje.

34 Nincsen-é ez elrejtve nálam, lepecsételve az én kincseim között?

35 Enyém a bosszúállás * és megfizetés, a mikor lábuk megtántorodik; mert közel van az ő veszedelmök napja, és siet, a mi rájok vár! [u'Zsolt. 94,1. R\xf3m. 12,19.']

36 Mert megítéli az Úr az ő népét, és megkönyörül az ő szolgáin, ha látja, hogy elfogyott az erő, s védett * és védtelen oda van. [u'2 Kir. 14,26.27.']

37 És ezt mondja: Hol az ő istenök? a Kőszikla, a melyben bizakodtak?

38 A kik megették az ő véres áldozataik kövérjét, megitták az ő italáldozatuk borát: keljenek fel és segítsenek * meg titeket, és oltalmazzanak meg titeket! [u'Bir. 10,14.']

39 Most lássátok meg, hogy én vagyok, és nincs Isten * kivülem! Én ölök † és elevenítek, én sebesítek és én gyógyítok, és nincs, a ki kezemből megszabadítson. [u'r\xe9sz 4,35. \xc9sa. 45,5. 18,22.'] ; [u'1 S\xe1m. 2,6. J\xf3b. 5,18. Jak. 4,12.']

40 Mert felemelem kezemet az égre, és ezt mondom: Örökké * élek én! [u'Jer. 22,24. D\xe1n. 12,7.']

41 Ha megélesítem fényes kardomat és ítélethez fog kezem: bosszút állok ellenségeimen és megfizetek gyűlölőimnek.

42 Megrészegítem nyilaimat vérrel, és kardom jól lakik hússal: a legyilkoltak és foglyok vérével, az ellenség vezéreinek fejéből!

43 Ujjongjatok * ti nemzetek, ő népe! Mert ő megtorolja az ő szolgáinak vérét, † bosszút áll az ő ellenségein, földjének és népének megbocsát! [u'R\xf3m. 15,10.'] ; [u'Jel. 19,2.']

44 Elméne azért Mózes és elmondá ez éneknek minden ígéjét a nép füle hallására, ő és Józsué * a Nún fia. [u'J\xf3zs. 1,1.2.']

45 És mikor végig elmondá Mózes mind ez ígéket az egész Izráelnek,

46 Monda nékik: Vegyétek szívetekre mind ezeket az ígéket, a melyekkel én bizonyságot teszek ellenetek e mai napon; és parancsoljátok meg fiaitoknak, hogy tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden ígéjét;

47 Mert nem hiábavaló * íge ez néktek; hanem ez a † ti életetek, és ez íge által hosszabbítjátok meg napjaitokat azon a földön, a melyre általmentek a Jordánon, hogy bírjátok azt. [u'r\xe9sz 28,1\u201314.15\u201368.'] ; [u'r\xe9sz 30,8\u201310.15.']

48 És ugyanezen a napon szóla az Úr Mózesnek, mondván:

49 Menj fel ebbe az Abarim * hegységbe, a Nébó hegyére, a mely Moáb földén van és pedig Jérikhóval átellenben; és nézd meg a Kanaán földét, a melyet én Izráel fiainak adok örökségül. [u'4 M\xf3z. 27,12\u201314.']

50 És halj meg a hegyen, a melyre felmégy, és takaríttassál a te népedhez, a miképen meghalt * Áron, a te testvéred a Hór hegyén, és takaríttatott az ő népeihez; [u'4 M\xf3z. 33,38.']

51 Mivelhogy vétkeztetek ellenem Izráel fiai között a versengésnek * vizénél, a Czin pusztájában Kádesnél: mert nem szenteltetek meg engem Izráel fiai között. [u'4 M\xf3z. 20,2.8. 10\u201313.']

52 Mert szemközt látod a * földet; de arra a földre, a melyet én adok Izráel fiainak, oda nem mégy be. [u'r\xe9sz 34,4.']