MÓZES V. KÖNYVE

26. fejezetA zsenge és dézsma megadásakor mit kell mondani

1 Mikor pedig bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és bírni fogod azt, és lakozol abban:

2 Akkor végy a föld minden gyümölcsének * zsengéjéből, a melyet szerezz a te földedből, a melyet az Úr, a te Istened ád néked; és tedd kosárba és menj oda a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy ott lakozzék az ő neve; [u'2 M\xf3z. 23,19. 34,26.']

3 És menj be a paphoz, a ki abban az időben lesz, és mondjad néki: Vallást teszek ma az Úr előtt, a te Istened előtt, hogy bejöttem a földre, a mely felől megesküdt az Úr a * mi atyáinknak, hogy nékünk adja. [u'1 M\xf3z. 17,8.']

4 És a pap vegye el a kosarat kezedből, és tegye azt az Úrnak, a te Istenednek oltára elé.

5 És szólj, és mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Veszendő mesopotámiai vala az atyám, és aláment vala Égyiptomba, és jövevény volt ott kevesed magával; * nagy, erős és temérdek néppé lőn ottan. [u'1 M\xf3z. 46,1\u201327.']

6 Bosszúsággal illetének pedig minket az Égyiptombeliek, és nyomorgatának * minket, és vetének reánk kemény szolgálatot. [u'2 M\xf3z. 1,11\u201316.']

7 Kiáltánk azért az Úrhoz, a mi atyáink Istenéhez, és * meghallgatta az Úr a mi szónkat, és megtekintette a mi nyomorúságunkat, kínunkat és szorongattatásunkat; [u'2 M\xf3z. 2,25. 3,7.']

8 És kihozott minket az Úr Égyiptomból erős * kézzel, kinyújtott karral, nagy rettentéssel, jelekkel és csudákkal; [u'2 M\xf3z. 12,29.33. 13,3.']

9 És behozott minket e * helyre, és adta nékünk ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet. [u'2 M\xf3z. 3,8. 13,5.']

10 Most azért ímé elhoztam ama föld gyümölcsének zsengéjét, a melyet nékem adtál Uram. És rakd le azt az Úr előtt, a te Istened előtt, és imádkozzál az Úr előtt, a te Istened előtt;

11 És örömet találj mindabban a jóban, a melyet ád néked az Úr, a te Istened, és a te házadnépének; te * és a lévita, és a jövevény, a ki te közötted van. [u'r\xe9sz 16,11.14. 27,7.']

12 Ha a harmadik esztendőben, a tizednek esztendejében, minden termésedből egészen megadod a tizedet, és * adod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és özvegynek, hogy egyenek a te kapuid között, és jól lakjanak: [u'3 M\xf3z. 27,30. 4 M\xf3z. 18,24.']

13 Akkor ezt mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Kitakarítottam a szent részt a házból, és oda adtam azt a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek minden te * parancsolatod szerint, a melyet parancsoltál nékem; nem hágtam át egyet sem a te parancsolataidból, sem el nem felejtettem! [u'r\xe9sz 14,25.']

14 Nem ettem belőle gyászomban, nem pusztítottam belőle tisztátalanul, és halottra sem adtam belőle. Hallgattam az Úrnak, az én Istenemnek szavára; a szerint cselekedtem, a mint parancsoltad nékem.

15 Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.

Emlékeztetés Isten iránt való engedelemre

16 E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből * és teljes lelkedből! [u'r\xe9sz 6,5.']

17 Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass * az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának; [u'r\xe9sz 5,31. 7,6. 14,2.']

18 Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő * tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod, [u'2 M\xf3z. 19,5.']

19 Hogy feljebb * valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala. [u'r\xe9sz 4,7. 28,1.']