MÓZES V. KÖNYVE

10. fejezetAz új törvénytáblák

1 Abban az időben * monda az Úr nékem: Faragj magadnak két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, és jőjj fel hozzám a hegyre, és csinálj † faládát. [u'2 M\xf3z. 34,1.'] ; [u'2 M\xf3z. 25,10.']

2 És felírom a táblákra azokat az ígéket, a melyek az előbbi táblákon valának, a melyeket széttörtél; és tedd azokat a ládába.

3 Csinálék azért ládát sittim-fából, és faragék két kőtáblát is, az előbbiekhez hasonlókat; és felmenék a hegyre, és a két kőtábla kezemben vala.

4 És felírá a táblákra az előbbi írás szerint a tíz ígét, a melyeket szólott vala az Úr ti hozzátok a hegyen, a tűznek közepéből a * gyülekezésnek napján, és átadá az Úr azokat nékem. [u'2 M\xf3z. 19,16\u201320.']

5 Akkor megfordulék és alájövék a hegyről, és betevém a táblákat a ládába, * a melyet csináltam vala, hogy ott legyenek, a miképen az Úr parancsolta vala nékem. [u'2 M\xf3z. 25,16. 1 Kir. 8,9.']

6 Izráel fiai pedig elindulának Beeróthból, a mely a Jákán fiaié, * Moszérába. Ott † halt meg Áron, és ugyanott el is temetteték, és Eleázár, az ő fia lőn pappá helyette. [u'4 M\xf3z. 33,30.'] ; [u'4 M\xf3z. 33,38.']

7 Innét indulának Gudgódba, * Gudgódból pedig Jotbatába, bővízű patakok földére. [u'4 M\xf3z. 33,32.33.']

8 Abban az időben választá ki az Úr a Lévi törzsét, hogy hordozza az Úr szövetségének ládáját, éshogy az Úr előtt álljon, és néki szolgáljon, és hogy áldjon az ő * nevében mind e napig. [u'4 M\xf3z. 6,23\u201327.']

9 Ezért nem volt * része és öröksége a Lévinek az ő atyafiaival; az Úr az ő öröksége, a miképen megmondotta vala néki az Úr, a te Istened. [u'4 M\xf3z. 18,20. r\xe9sz 18,1. Ez\xe9k. 44,28.']

10 Én pedig ott állottam a hegyen, mint az előbbi napokban, * negyven nap és negyven éjjel: és meghallgata engem az Úr akkor is, és nem akara téged elveszteni az Úr. [u'r\xe9sz 9,18.19.']

11 És monda az Úr nékem: Kelj fel, menj és járj a nép előtt, * hogy bemenjenek és bírják a földet, a mely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom. [u'2 M\xf3z. 32,34.']

Mit kiván az Úr Izráeltől?

12 Most pedig, óh Izráel! mit kíván az Úr, a te Istened tőled? Csak azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden ő utain járj, és szeresd * őt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből, [u'r\xe9sz 6,5.']

13 Megtartván az Úrnak parancsolatait és rendeléseit, a melyeket én ma parancsolok néked, hogy jól legyen dolgod!

14 Ímé az Úréi, a te Istenedéi az egek, és az egeknek egei, a föld, és minden, a mi rajta van!

15 De egyedül a ti atyáitokat kedvelte az Úr, hogy szeresse őket, és az ő magvokat: titeket választott ki ő utánok minden nép közül, a mint e mai napon is látszik.

A szív körülmetélése

16 Metéljétek * azért körül a ti szíveteket, és ne legyetek † ezután keménynyakúak; [u'Jer. 4,4.'] ; [u'2 M\xf3z. 32,7\u20139.']

17 Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, a ki nem személyválogató, * sem ajándékot el nem fogad. [u'2 Kr\xf3n. 19,7.']

18 Igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek; szereti a jövevényt, adván néki kenyeret és ruházatot.

19 Szeressétek azért a jövevényt; mert ti isjövevények voltatok Égyiptom földén.

20 Az Urat, a te Istenedet féljed, őt tiszteljed, * ő hozzá ragaszkodjál, és az ő nevére esküdjél. [u'r\xe9sz 6,13. M\xe1t\xe9 4,10.']

21 Ő a te dícséreted, és a te Istened, a ki azokat a nagy és rettenetes dolgokat cselekedte veled, a melyeket láttak a te szemeid.

22 A te atyáid * hetvenen mentek vala alá Égyiptomba; most pedig az Úr, a te Istened megsokasított téged, mint az égnek csillagait! [u'1 M\xf3z. 46,17.']