DÁNIEL KÖNYVE

8. fejezetDániel látomása a médek és perzsák birodalmáról, a görögökéről és az Isten népe iránt kegyetlen királyról

1 Belsazár * király uralkodásának harmadik esztendejében látomás jelenék meg nékem, Dánielnek, annak utánna, a mely először jelent meg nékem. [u'r\xe9sz 5,1.30. 7,1.']

2 És láték látomásban; és mikor láték, Susán * várában voltam, a mely Elám † tartományában van; és láték látomásban, és ímé az Ulai folyam mellett valék. [u'Eszt. 1,2.'] ; [u'Jer. 49,34\u201339.']

3 És felemelém szemeimet és látám, és ímé egy kos álla a folyam előtt, és két szarva vala; és az a két szarv magas vala, de egyik a másiknál magasabb, és a magasabb később növekedék.

4 Látám azt * a kost szarvaivalöklelkezni napnyugot, észak és dél felé; és semmi állat sem állhata meg előtte, és senki sem szabadíthata meg kezéből, és tetszése szerint cselekedék, és nagygyá lőn. [u'vers 20. r\xe9sz 11,2.']

5 És míg én szemlélém, ímé, egy kecskebak jöve napnyugot felől az egész föld színére, és nem is illeté a földet; és ennek a baknak * tekintélyes szarva vala az ő szemei között. [u'vers 21.']

6 És méne a kétszarvú koshoz, * a melyet láték állani a folyam előtt; és feléje futa erejének indulatában. [u'vers 3.']

7 És látám a koshoz érni; és néki dühödött és leüté a kost, és letöré két szarvát, és nem vala erő a kosban megállani előtte, és leüté a földre és megtapodá, és * nem vala a kosnak senkije, a ki őt megmentse annak kezéből. [u'r\xe9sz 11,3.']

8 A kecskebak pedig igen nagygyá lőn; de mikor elhatalmasodék, * eltörék a nagy szarv, és helyébe négy tekintélyes szarvnöve az égnek négy szele felé. [u'vers 22. r\xe9sz 11,4.']

9 És azok közül egyből egy kis szarv támada, és nagyon megnöve délre, napkeletre és a kívánatos * földfelé. [u'r\xe9sz 11,16.41\u201345.']

10 És megnöve mind az ég seregéig; és a földre vete némelyeketama seregből és a csillagokból, és azokat megtapodá.

11 És a seregnek * fejedelméig növekedék, és elvette tőle a mindennapi áldozatot, és elhányattaték az ő szentségének helye. [u'vers 25. r\xe9sz 11,31.']

12 És sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen, a vétek miatt; és földre veti az igazságot, és cselekszik, és jó szerencséje van.

13 És hallék egy szentet szólni; és monda egyik szent annak, a ki szól vala: Meddig tart e látomás a mindennapi áldozat és a pusztító vétek felől?s a szent hely és a sereg meddigtapostatik?

14 És monda nékem: Kétezer és háromszáz estvéig ésreggelig, azután kiderül a szenthely igazsága.

15 És lőn, hogy mikor én, Dániel, látám e látomást és keresém az értelmét: ímé előmbe álla egy férfiúhoz hasonló alak.

16 És emberi szót hallék az Ulai közén; kiálta pedig és monda: Gábriel, értesd * meg azzal a látást! [u'r\xe9sz 9,21.']

17 És oda jöve, a hol én állék, és a mint jöve, megrettenék és orczámra esém, és monda nékem: Értsd meg, embernek fia! mert az utolsó időre szól ez a látomás.

18 És mikor szóla velem, ájultan esém orczámmal a földre; de megillete * engem és helyemre állíta; [u'r\xe9sz 10,10.']

19 És monda: Ímé, én megmondom néked, mi lesz a haragnak végén? Mert a végső időre szól.

20 Az a kétszarvú kos, melyet láttál, Médiának és * Persiának királya. [u'r\xe9sz 5,31.']

21 A szőrös kecskebak * Görögország királya, a nagy szarv pedig, a mely szemei között vala, † az az első király. [u'vers 5.'] ; [u'r\xe9sz 11,3.4.']

22 Hogy pedig az * letöretteték, és négy álla helyébe: négy ország támad abból a nemzetből, de nem annak erejével. [u'r\xe9sz 11,4.']

23 És ezek országai után, mikor elfogynak a gonoszok, támad egy kemény orczájú, ravaszságokhoz értő király.

24 És annak nagy ereje lesz, noha nem a maga ereje által, és csudálatosképen pusztít és jó szerencsével halad és cselekszik, és elpusztítja az erőseket és a szenteknek * népét. [u'vers 9.11.']

25 És a maga eszén jár,és szerencsés lesz az álnokság az ő kezében, és szívében felfuvalkodik és hirtelen elveszt sokakat; sőt a fejedelmek fejedelme ellen is feltámad, de kéz nélkül rontatik meg.

26 És az estvéről és * reggelről való látomás, a mely megmondatott, igazság; te azonban pecsételd be a látomást, mert † sok napra való. [u'vers 14.'] ; [u'r\xe9sz 12,4\u20139. Jel. 10,4.']

27 És én, Dániel, elájulék és beteg valék néhány napig, de felkelék és a király dolgát * végezém; és álmélkodám ezen a látáson, és senki sem értette. [u'r\xe9sz 6,2.']