APOSTOLOK CSELEKEDETEI

14. fejezetPál működése és élményei Ikóniumban, Listrában, Derbében; visszatérése Antiókhiába

1 Lőn pedig Ikóniumban, hogy ők együtt menének be a zsidók zsinagógájába, és prédikálának, úgyannyira, hogy mind zsidóknak, mind görögöknek nagy sokasága lőn hívővé.

2 A kik azonban a zsidók közül nem hivének, felindíták és megharagíták a pogányoknak lelkét az atyafiak ellen.

3 Azért sok időt töltöttek ott, bátran prédikálva az Úrban, ki bizonyságot tesz * vala az ő kegyelmének beszéde mellett, és adja vala, hogy jelek és csodák történjenek az ő kezeik által. [u'r\xe9sz 4,29\u201330. Zsid. 2,4.']

4 De a városnak sokasága meghasonlék; és némelyek a zsidók mellett, mások pedig az apostolok mellett valának.

5 És mikor a pogányok és zsidók az ő főembereikkel egybe támadást indítának, hogy bosszúsággal illessék és megkövezzék őket,

6 Ők megtudták, és elfutának Likaóniának városaiba, Listrába és Derbébe, és a körülvaló tartományba,

7 És ott prédikálják vala az evangyéliomot.

8 És Listrában ül vala egy lábaival tehetetlen ember, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta * volt, és soha nem járt. [u'r\xe9sz 3,2\u20138.']

9 Ez hallá Pált beszélni: a ki szemeit reá függesztvén, és látván, hogy van hite, hogy meggyógyul,

10 Monda nagy fenszóval: Állj fel lábaidra egyenesen! És felszökött * és járt. [u'\xc9sa. 35,6.']

11 A sokaság pedig mikor látta, a mit Pál cselekedett, felkiálta, likaóniai nyelven mondván: Az istenek jöttek le mihozzánk emberi ábrázatban!

12 És hívják vala Barnabást Jupiternek, Pált pedig Merkúriusnak, minthogy ő volt a szóvivő.

13 Jupiter papja pedig, a kinek templomaaz ő városuk előtt vala, felkoszorúzott bikákat hajtva a kapukhoz, a sokasággal együtt áldozni akar vala.

14 Mikor azonban eztmeghallották az apostolok, Barnabás és Pál, köntösüket megszaggatván, a sokaság közé futamodának, kiáltván

15 És eztmondván: Férfiak, miért mívelitek ezeket? Mi is hozzátok hasonló természetű emberek vagyunk, és * azt az örvendetes izenetet hirdetjük néktek, hogy e hiábavalóktól az élő Istenhez † térjetek, ki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és minden azokban ** valókat: [u'r\xe9sz 10,25.26.'] ; [u'1 Thess. 1,9.'] ; [u'r\xe9sz 4,24. 17,24.']

16 Ki az elmúlt időkben hagyta a pogányokat mind a maguk * útján haladni: [u'r\xe9sz 17,30. R\xf3m. 1,24.']

17 Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság * nélkül, mert jóltevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket. [u'r\xe9sz 17,27.28. R\xf3m. 1,19.20.']

18 És ezeket mondván, nagynehezen lecsendesíték a sokaságot, hogy nékik ne áldozzék.

19 Jövének azonban Antiókhiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék * Pált, és kivonszolák a városból, azt gondolván, hogy meghalt. [u'2 Kor. 11,25. 2 Tim. 3,11.']

20 De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással elméne Derbébe.

21 És miután hirdették az evangyéliomot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, megtérének Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába.

22 Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg * a hitben, és hogy sok háborúságon által kell † nékünk az Isten országába bemennünk. [u'r\xe9sz 11,23.13.43.'] ; [u'M\xe1t\xe9 10,38.39. 1 Thess. 3,3.4. 2 Tim. 3,12.']

23 Miután pedig választottak nékik gyülekezetenként véneket, * imádkozván bőjtölésekkel † egybe, ajánlák őket az Úrnak, kiben hittek vala. [u'Tit. 1,5.'] ; [u'r\xe9sz 13,3.']

24 És Pisidián általmenvén, menének Pamfiliába.

25 És miután Pergában hirdették az ígét, lemenének Attáliába;

26 És onnét elhajózának Antiókhiába, a honnét az Isten kegyelmére bízták volt őket arra a munkára, melyet elvégeztek.

27 Mikor pedig megérkeztek és a gyülekezetet egybehívták, elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedett az Isten ő velök, és hogy a pogányoknak kaput nyitott a hitre.

28 Ott aztán nem kevés időt töltöttek a tanítványokkal.