APOSTOLOK CSELEKEDETEI

12. fejezetJakab halála. Péter kiszabadulása

1 Abban az időben pedig Heródes király elkezde kegyetlenkedni némelyekkel, a gyülekezetből valók közül.

2 Megöleté pedig Jakabot, Jánosnak testvérét, fegyverrel.

3 És látván, hogy ez tetszik a zsidóknak, föltette magában, hogy elfogatja Pétert is. (Valának pedig a kovásztalan kenyerek * napjai.) [u'2 M\xf3z. 12,18.']

4 Kit el is fogatván, tömlöczbe veté, átadván négy négyes katonai szakasznak, hogy őrizzék őt; husvét után akarván őt a nép elé vezettetni.

5 Péter azért őrizteték a fogságban; a gyülekezet pedig szüntelen könyörög vala az Istennek ő érette.

6 Mikor pedig Heródes őt elő akará vezettetni, azon az éjszakán aluszik vala Péter két vitéz között, megkötözve két lánczczal; és őrök őrizék az ajtó előtt a tömlöczöt.

7 És ímé az Úrnak angyala * eljöve, és világosság fénylék a tömlöczben: és meglökvén Péter oldalát, felkölté őt, mondván: Kelj föl hamar! És leesének a lánczok kezeiről. [u'r\xe9sz 16,24\u201326.']

8 És monda néki az angyal: Övezd fel magadat, és kösd fel saruidat. És úgy cselekedék. És monda néki: Vedd rád felsőruhádat és kövess engem!

9 És kimenvén, követé őt; és nem tudta, hogy valóság az, a mi történik az angyal által, hanem azt hitte, hogy látást lát.

10 Mikor pedig általmentek az első őrsön és a másodikon, jutának a vaskapuhoz, mely a városba visz; mely magától megnyílék előttük: és kimenvén, egy utczán előremenének; és azonnal eltávozék az angyal ő tőle.

11 És Péter magához térve monda: Most tudom igazán, hogy az Úr elbocsátotta az ő angyalát, * és megszabadított engem Heródes kezéből és a zsidók népének egész várakozásától. [u'D\xe1n. 6,22.']

12 És miután ezt megértette, elméne Máriának, a János anyjának házához, ki Márknak * neveztetik; hol sokan valának egybegyűlve és könyörögnek vala. [u'vers 25. r\xe9sz 13,5.13. 15,37.39. Kol. 4,10. Filem. 1,24. 2 Tim. 4,11. 1 P\xe9t. 5,13.']

13 És mikor Péter zörgetett a tornácz ajtaján, egy Rhodé nevű szolgálóleány méne oda, hogy hallgatózzék:

14 És megismervén a Péter szavát, örömében nem nyitá meg a kaput, hanem befutván, hírül adá, hogy Péter áll a kapu előtt.

15 Azok pedig mondának néki: Elment az eszed. Ő azonban erősíté, hogy úgy van. Azok pedig mondának: Az ő angyala az.

16 Péter pedig szüntelen zörget vala: mikor azért felnyitották, megláták őt és elálmélkodának.

17 Miután pedig kezével hallgatást intett nékik, elbeszélé nékik, mimódon hozta ki őt az Úr a tömlöczből. És monda: Adjátok tudtára ezeket Jakabnak * és az atyafiaknak. És kimenvén elméne más helyre. [u'r\xe9sz 15,13. 21,18. Gal. 1,19. 2,9.12.']

Heródes vége

18 Mikor pedig megvirradt, nem csekély háborúság támada a vitézek között, mi történt hát Péterrel.

19 Heródes pedig mikor előkérte őt és nem találta, kivallatván az őröket, parancsolá, hogy kivégeztessenek. És lemenvén Júdeából Czézáreába, ottidőzött.

20 Heródes pedig ellenséges indulattal vala a tirusiak és sidoniak iránt; de azok egyakarattal eljövének ő hozzá, és Blástust, a király kamarását megnyervén, békességet kérének, mivelhogy az ő tartományuk a királyéból * élelmeztetik vala. [u'1 Kir. 5,9.11. 2 Kr\xf3n. 2,10.15. Ez\xe9k. 27,17.']

21 Egy kitűzött napon pedig Heródes királyi ruhájába felöltözve és székibe ülve nyilvánosan szóla hozzájuk.

22 A nép pedig felkiálta: Isten szava ez és nem emberé.

23 És azonnal megveré őt az Úrnak angyala, * azért, hogy nem az Istennek adá a dicsőséget; † és a férgektől megemésztetvén, meghala. [u'2 S\xe1m. 24,15\u201317. 2 Kir. 19,35.'] ; [u'r\xe9sz 10,26. 14,14.15. Jel. 19,10.']

24 Az Istennek ígéje * pedig növekedik és terjed vala, [u'r\xe9sz 6,7. 19,20. \xc9sa. 55,10.11. Kol. 1,6.']

25 Barnabás és Saulus pedig visszatérének Jeruzsálemből, betöltvén szolgálatukat, * maguk mellé véve Jánost is, kinek mellékneve Márk vala. [u'r\xe9sz 11,29.30.']