SÁMUEL II. KÖNYVE

6. fejezetA frigyláda Jeruzsálembe vitele. Mikál csúfolódása

1 Összegyűjté ezek után Dávid az egész * Izráelnek színét, harmincezer embert. [u'1 Kr\xf3n. 13,1\u20136.']

2 És felkelvén, elméne Dávid az egész néppel együtt, mely vele vala, Júdának városába, * Bahalába, hogy elhozza onnét az Isten ládáját, mely Névről, a Seregek Urának nevéről neveztetik, ki ül a Kérubok † között. [u'1 Kr\xf3n. 13,6. 1 S\xe1m. 7,1.'] ; [u'2 M\xf3z. 25,20\u201322.']

3 És tevék az Isten ládáját új * szekérre, és elhozák azt Abinádábnak házától, mely vala a dombon, és Uzza és Ahió, Abinádáb fiai vezetik az új szekeret. [u'1 S\xe1m. 6,7.10.11.']

4 Elvivék azért azt az * Abinádáb házából, mely a dombon vala, az Isten ládájával, és Ahió a láda előtt megyen. [u'1 S\xe1m. 7,1.']

5 Dávid * pedig és az egész Izráel népe örvendeznek vala az Úr előtt, jegenyefából való minden szerszámokkal,hegedűkkel, lantokkal, dobokkal, sípokkal és czimbalmokkal. [u'vers 14.15.']

6 És mikor Nákonnak * szérűjére jutának, kinyújtá Uzza az ő kezétaz Isten ládájára, és megtartá azt;mert az ökrök félremozdították vala. [u'1 Kr\xf3n. 13,9.']

7 Ennekokáért felgerjede az Úr haragja Uzza ellen, és megölé ott őt az Isten vakmerőségéért: és meghala ott az Isten ládája mellett.

8 És bosszankodék Dávid, hogy az Úr ilyen romlással rontotta meg Uzzát, és nevezé azt a helyet Péres Uzzának, mind e mai napig.

9 Megfélemlék azért Dávid azon a napon az Úrtól, és monda: Hogyan jőjjön az Úr ládája én hozzám?

10 És nem akará Dávid magához vinni az Úrnak ládáját * Dávidnak városába, hanem letéteté azt Dávid a Gitteus Obed † Edom házánál. [u'r\xe9sz 5,7.'] ; [u'1 Kr\xf3n. 13,13.']

11 És lőn az Úrnak ládája a Gitteus Obed Edom házánál három hónapig, és megáldá az Úr Obed Edomot és egész háznépét.

12 És megmondák Dávid királynak ilyen szóval: Megáldotta az Úr * az Obed Edom házát és mindenét, a mije van, az Isten ládájáért. És elmenvén Dávid, elvivé † az Isten ládáját az Obed Edom házától Dávid ** városába †† vígassággal. [u'1 Kr\xf3n. 13,14.'] ; [u'1 Kr\xf3n. 15,1.3.'] ; [u'r\xe9sz 5,7.'] ; [u'vers 5.14.']

13 Mikor pedig azok,a kik az Úr ládáját vitték, hat lépést mentek, áldozék ott egyökröt és hízott borjút.

14 Dávid pedig teljes * erejéből tánczol vala az Úr előtt, és gyolcs † efódot övedzett magára Dávid. [u'vers 5.'] ; [u'1 Kr\xf3n. 15,27.']

15 Dávid azért és Izráelnek egész háza felvivék az Úr ládáját énekléssel és trombitaszóval.

16 Lőn pedig, hogy mikor az Úr ládája Dávid városába ért, * Mikál, Saulnak leánya kinéz vala az ablakon, és látván, hogy Dávid király ugrál és tánczol az Úr előtt, † megútálá őt szívében. [u'r\xe9sz 3,14.15.'] ; [u'vers 23.']

17 Mikor pedig bevitték az Úr ládáját, és elhelyezék azt az * ő helyére a sátornak közepére, melyet számára Dávid felállíttatott: akkor áldozott Dávid egészen égőáldozatokat és hálaadó áldozatokat, az Úr előtt. [u'1 Kr\xf3n. 15,1. 16,1.']

18 Mikor pedig elvégezte Dávid az egészen égőáldozatot, és a hálaadó áldozatot, megáldá * a népet a Seregek Urának nevében. [u'1 Kir. 8,55\u201361.']

19 És osztogattata Dávid mind az egész népnek, Izráel egész seregének, férfiaknak és asszonyoknak, mindenkinek egy-egy lepényt, egy-egy darab húst, és egy-egy kalácsot; és elméne mind az egész nép, kiki az ő házához.

20 Mikor pedig Dávid hazament, hogy megáldja az ő háznépét is:kijöve Mikál, a Saul leánya Dávid eleibe, és monda: Mily dicsőséges * vala ma Izráel királya, ki az ő szolgáinak szolgálói előtt felfosztózott vala ma, mint a hogy egy esztelen szokott felfosztózni! [u'vers 16.']

21 És monda Dávid Mikálnak: Az Úr előtt, ki inkább engem * választott, mint atyádat és az ő egész házanépét, hogy az Úr népének, Izráelnek fejedelme † legyek, igen, az Úr előtt örvendezém. [u'1 S\xe1m. 16,1.13.'] ; [u'1 Kir. 8,16.']

22 Sőt minél inkább megalázom magamat és minél alábbvaló leszek a magam szemei előtt: annál dicséretreméltóbb leszek a szolgálók * előtt, a kikről te szólasz. [u'vers 20.']

23 Ennekokáért Mikálnak, Saul leányának nem lőn soha * gyermeke az ő halálának napjáig. [u'vers 16.20.']