PÉTER KÖZÖNSÉGES II. LEVELE

1. fejezetA halálhoz közelgő apostol intése a kereszténységben való igyekezetre

1 Simon * Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, a † kik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában: [u'J\xe1n. 1,43. 21,15\u201317.'] ; [u'1 P\xe9t. 1,1.']

2 Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében.

3 Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, a ki * minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott; [u'1 P\xe9t. 1,5. 2,9.']

4 A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni * természet részeseivé legyetek, kikerülvén a † romlottságot, a mely a kívánságban van e világon. [u'1 P\xe9t. 1,15.'] ; [u'r\xe9sz 2,18.']

5 Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé * tudományt, [u'1 Kor. 14,1.3.']

6 A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé * pedig kegyességet, [u'Jak. 1,27.']

7 A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság * mellé pedig szeretetet. [u'R\xf3m. 13,8.10. 1 J\xe1n. 2,9.']

8 Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve.

9 Mert a kiben ezek * nincsenek meg, az vak, rövidlátó, elfelejtkezvén a régi bűneiből való † megtisztulásáról. [u'vers 5.8.'] ; [u'Ef\xe9z. 2,1\u20135.12.13.']

10 Annakokáért, atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti elhívatástokat és kiválasztatásotokat erőssé * tenni; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha. [u'Zsid. 3,14.']

11 Mert ekképen gazdagon adatik majd néktek a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetel.

Krisztus megdicsőüléséről és a próféczia szilárdságáról

12 Annakokáért nem mulasztom el, hogy mindenkor emlékeztesselek titeket ezekre, hogy tudjátok ezeket, és erősek vagytok a jelenvaló igazságban.

13 Méltónak vélem pedig, a míg ebben a sátorban vagyok, hogy emlékeztetés által ébresztgesselek * titeket; [u'r\xe9sz 3,1.']

14 Mint a ki tudom, hogy hamar leteszem sátoromat, a miképen a mi Urunk Jézus Krisztus * is megjelentette nékem. [u'J\xe1n. 21,18.19.']

15 De igyekezni fogok azon, hogy ti az én halálom után is mindenkor megemlékezhessetek ezekről.

16 Mert nem * mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint a kik szemlélői voltunk az † ő nagyságának. [u'1 Kor. 1,17.'] ; [u'Luk. 9,28\u201335. J\xe1n. 21,14.15.']

17 Mert a mikor az Atya Istentől azt a tisztességet és dicsőséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsőség ilyen szózata jutott: Ez az * én szeretett Fiam, a kiben én gyönyörködöm: [u'M\xe1t. 17,5.']

18 Ezt az égből jövő szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a szent hegyen.

19 És igen biztos * nálunk a prófétai beszéd is, a melyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét † helyen világító szövétnekre, míg ** nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben; [u'Luk. 24,25\u201327.'] ; [u'Zsolt. 119,105.'] ; [u'Malak. 4,2.']

20 Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból.

21 Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől * indíttatva szólottak az Istennek szent emberei. [u'2 Tim. 3,16. 1 Kir. 22,14.']