KIRÁLYOK II. KÖNYVE

8. fejezetHogyan segíti Elizeus a Sunemitát a hét évi éhség előtt és után

1 És Elizeus szólott volt annak az asszonynak, a kinek * a fiát feltámasztotta volt, mondván: Kelj fel, és menj el a te házadnépével együtt, és tartózkodjál, a hol tartózkodhatol; mert az Úr éhséget hívott elő, és el is jött a földre hét esztendeig. [u'r\xe9sz 4,35.36.']

2 És felkelt az asszony, és az Isten emberének beszéde szerint cselekedék, és elment ő és az ő háznépe, és lakék * a Filiszteusok földében hét esztendeig. [u'Ruth 1,1\u20136.']

3 Mikor pedig elmult a hét esztendő, visszatért az asszony a Filiszteusok földéből, és elment, hogy panaszolkodjék a királynak az ő házáért és szántóföldeiért.

4 A király pedig beszélt Géházival, az Isten emberének szolgájával, mondván: Beszéld el, kérlek, nékem mindazokat a csudálatos dolgokat, a melyeket Elizeus cselekedett.

5 És mikor elbeszélé a királynak, mimódon támasztotta fel a halottat, ímé az asszony, a kinek a gyermekét feltámasztotta volt, éppen akkor kiáltott a királyhoz az ő házáért és szántóföldeiért; és monda Géházi: Uram király, ez az az asszony és ez az ő fia, a * kit feltámasztott Elizeus. [u'r\xe9sz 4,8.32\u201336.']

6 És kikérdezé a király az asszonyt, és az elbeszélé néki; és ada a király ő mellé egy udvari szolgát, mondván: Adasd vissza néki minden jószágát, és a szántóföldnek minden hasznát attól az időtől fogva, a mióta elhagyta a földet egész mostanig.

Hazáel király Siriában

7 És * Elizeus elment Damaskusba, Benhadád pedig, Siria királya beteg volt, és hírül adák néki, mondván: Az Isten embere ide jött. [u'r\xe9sz 6,13\u201323.']

8 És monda a király Hazáelnek: Végy ajándékot kezedbe, és menj eleibe az Isten emberének, és kérj tanácsot az Úrtól ő általa, mondván: * Meggyógyulok-é ebből a betegségből? [u'1 Kir. 14,2.3.']

9 És eleibe ment Hazáel, és ajándékokat vitt kezében mindenféle drága damaskusi jószágból negyven teve terhét; és elment, és megállott előtte, és így szólt: A te fiad, Benhadád, Siria királya, az küldött engem hozzád, mondván: Vajjon meggyógyulok-é ebből a betegségből?

10 Felele néki Elizeus: Menj el, mondd meg néki: Nem maradsz életben, mert megjelentette nékem az Úr, hogy * halált hal. [u'r\xe9sz 1,4.']

11 És mereven ránézett Hazáelre, mígnem zavarba jött; végre sírni kezdett az Isten embere.

12 És monda Hazáel: Miért sír az én uram? És felele: Mert tudom a veszedelmet, a melyet * az Izráel fiaira hozol; az ő erős városait megégeted, az ő ifjait fegyverrel levágatod, és kis gyermekeit a földhöz vered, és terhes asszonyait ketté vágod. [u'r\xe9sz 10,32.33. 12,18. r\xe9sz 13,3. 15,16.']

13 És monda Hazáel: Kicsoda a te szolgád, ez az eb, hogy ilyen nagy dolgokat cselekednék? És felele Elizeus: Megjelentette nékem az Úr, hogy te leszel Siria * királya. [u'1 Kir. 19,15.']

14 És elméne Elizeustól, és beméne az ő urához, és az monda néki: Mit mondott Elizeus? és monda: Azt mondta, hogy meggyógyulsz.

15 Másnap azonban elővett egy takarót és bemártván azt vízbe, ráteríté az ő arczára, és meghalt: és uralkodék * Hazáel ő helyette. [u'vers 13.']

Júda országa. Jórám

16 És Jórámnak, az Akháb fiának, az Izráel királyának ötödik esztendejében, mikor még Josafát vala Júda királya, uralkodni kezdett * Jórám, a Josafát fia, Júda királya. [u'2 Kr\xf3n. 21,4.']

17 Harminczkét esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és nyolcz esztendeig * uralkodott Jeruzsálemben. [u'2 Kr\xf3n. 21,5.']

18 És járt az Izráel királyainak útján, a miképen cselekedtek volt az Akháb * házából valók; mert az Akháb leánya volt a felesége, és gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt. [u'1 Kir. 21,20.25.26.']

19 De az Úr még sem akarta elveszteni Júdát Dávidért, az ő szolgájáért; a mint megigérte volt néki, hogy szövétneket * ad néki és az ő fiainak mindörökké. [u'2 S\xe1m. 7,11.16.']

20 Az ő idejében szakadt el * Edom a Júda birodalmától, és választott királyt magának. [u'2 S\xe1m. 8,14. 1 M\xf3z. 27,40.']

21 És átment Jórám Seirbe és minden harczi szekere ő vele, s mikor éjjel felkelt és megtámadta az Edomitákat, a kik körülzárták őt, és a szekerek fejedelmeit, * megfutott a nép, kiki az ő hajlékába. [u'r\xe9sz 14,7.']

22 És elszakadt Edom a Júda birodalmától mind e mai napig; ugyanebben az időben szakadt el * Libna is. [u'J\xf3zs. 21,13.']

23 Jórámnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?

24 És elaluvék Jórám az ő atyáival, és eltemetteték az ő atyáival a Dávid városában, és uralkodék Akházia, az * ő fia, ő helyette. [u'2 Kr\xf3n. 22,1.']

Akházia

25 Jórámnak az Akháb, az Izráel királya fiának tizenkettedik esztendejében kezdett uralkodni Akházia, Jórámnak, a Júdabeli királynak fia.

26 Huszonkét esztendős volt Akházia, mikor uralkodni kezdett, és egy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának neve * Athália volt, Omrinak, az Izráel királyának leánya. [u'r\xe9sz 11,1. 2 Kr\xf3n. 22,2.']

27 És járt az Akháb * házának útján, és gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, mint az Akháb háza; mert az Akháb házának veje vala. [u'1 Kir. 16,30\u201333. 21,20.']

28 És hadba * ment Jórámmal, az Akháb fiával, Siria királya, Hazáel ellen, Rámóth Gileádba; de a Siriabeliek megverték Jórámot. [u'2 Kr\xf3n. 22,1.5.']

29 Akkor visszatért * Jórám király, hogy meggyógyíttassa magát Jezréelben a sebekből, a melyeket rajta a Siriabeliek Ráma alatt ütöttek, mikor Hazáel, Siria királya ellen harczolt. Akházia pedig, a Jórám fia, Júda királya aláméne, hogy meglátogassa Jórámot, az Akháb fiát Jezréelben, a hol az betegen feküdt. [u'r\xe9sz 9,15.']