KIRÁLYOK II. KÖNYVE

4. fejezetElizeus megsokasítja az özvegy olaját

1 És kiálta egy asszony a próféták fiainak feleségei közül Elizeushoz, és monda: A te szolgád, az én férjem meghalt; te tudod, hogy a te szolgád félte az Urat. Eljött pedig a hitelező, hogy * elvigye mind a két gyermekemet, hogy néki szolgái legyenek. [u'3 M\xf3z. 25,39.']

2 Monda néki Elizeus: Mit cselekedjem veled? Mondd meg nékem, mi van a házadban? Monda az: A te szolgálóleányod házában nincs egyéb, csak egy korsó * olaj. [u'1 Kir. 17,12\u201316.']

3 Akkor monda: Menj el, kérj ott kinn minden te szomszédidtól üres edényeket, de ne keveset;

4 És menj be és zárkózzál be magad a te fiaiddal, és tölts az olajbólmindenik edénybe, és a tele edényt állítsd félre.

5 És elment ő tőle, és bezárkózott az ő fiaival, azok hordták néki az edényeket, ő maga pedig csak töltögetett.

6 És mikor megtöltötte az edényeket, monda az ő fiának: Hozz ide még egy edényt. Felele az: Nincs több edény; és akkor megállott az olaj.

7 És elment, és elmondá ezt az Isten emberének. Az pedig monda: Menj el, add el az olajat, és fizesd ki hiteleződet; te pedig és a te fiaid éljetek a maradékából.

Elizeus fiút igér a Sunemitának és feltámasztja azt a halálból

8 És történt ebben az időben, hogy Elizeus * Súnembe ment. Ott volt egy gazdag asszony, a ki tartóztatá őt, hogy nálaegyék kenyeret. És lőn, hogy valamikor csak arra járt, betért oda, hogy kenyeret egyék. [u'J\xf3zs. 19,17.18.']

9 És monda az asszonya férjének: Ímé úgy veszem észre, hogy az az Isten embere, a ki szüntelen erre jár által, szent * ember; [u'1 Kir. 19,16.']

10 Csináljunk, * kérlek, egy kicsiny felházat, és tegyünk abba néki egy ágyat, asztalt, széket és gyertyatartót, hogy mikor hozzánk jön, hadd térjen oda. [u'1 Kir. 17,9.17\u201323.']

11 És történt egy napon, hogy oda ment Elizeus,és megszállott a felházban, és megpihent ott.

12 És monda Géházinak, az ő szolgájának: Hívd ide azt a * Súnemitát. Előhívá azért azt, és eleibe álla. [u'vers 8.']

13 Megmondotta volt pedig néki: Mondd meg néki: Ímé nagy szorgalmatossággal szolgálsz nékünk, mit kivánsz, hogy cselekedjem veled? Nincs-é valami mondani valód a király előtt, vagy a sereg fővezére előtt? És monda az: Én az én nemzetségem között békességgellakom.

14 Monda Elizeus:Mit lehetne tehát érette tennünk? Felele Géházi: Nincs fia és a férje vén ember.

15 És monda: Hívd ide! És a mikor oda hívta, megállott az ajtóban.

16 És monda Elizeus:Esztendő ilyenkorra fiút fogsz ölelni. És monda az: Ne, édes uram, Isten embere, * ne mondj képtelen dolgot a te szolgálóleányodnak! [u'vers 14. 1 M\xf3z. 18,10\u201312.']

17 És teherbe esék az asszony és fiat szült abban az időben, a melyet megmondott volt Elizeus.

18 De mikor megnőtt a gyermek, történt, hogy egy napon kiment az ő atyjához, az aratókhoz,

19 És monda az ő atyjának: Jaj fejem, jaj fejem! És monda az ő atyjaa szolgának: Vidd el őt az anyjához.

20 Ki mikor felvette őt, vivé az ő anyjához, és az az ölében tartá délig, és akkor meghalt.

21 És felméne az asszony, és az Isten emberének * ágyára tevé őt, és az ajtótbezárván kijöve onnét. [u'vers 10.11.']

22 És előhívatá az ő férjét és monda: Kérlek, küldj ide nékem egyet a szolgák közül és egy szamarat, hadd menjek el hamar az Isten * emberéhez, és mindjárt megjövök. [u'vers 25.']

23 És az monda: Miért mégy ő hozzá, ma nincs sem újhold, sem szombat? Felele az: Csak hagyd rám!

24 És megnyergelé a szamarat, és monda a szolgának: Hajtsd és siess, ne késlelj engem a menésben, hanem ha mondándom néked.

25 És elmenvén, juta az Isten emberéhez a Kármel * hegyére. És mikor meglátá őt az Isten embere távolról, monda Géházinak, az ő szolgájának: Ímé a Súnemita ez! [u'r\xe9sz 2,25. 1 Kir. 18,19.30.']

26 Fuss, kérlek, eleibe, és kérdezd meg tőle, ha békességben van-é mind ő, mind az ő férje, mind az ő gyermeke? Monda az: Békességben!

27 Mikor pedig az Isten emberéhez jutott a hegyre, átölelte az ő lábait; de Géházi oda ment, hogy elűzze őt, az Isten embere azonban így szólt: Hagyj békét néki, mert megkeseredett az ő szíve, és az Úr eltitkolta tőlem, és nem jelentette * meg nékem. [u'r\xe9sz 5,26.']

28 És monda az: Vajjon én * kértem-é fiat az én uramtól? Nemde nem mondám-é néked: Ne csalj meg engemet? [u'vers 16.']

29 És monda ElizeusGéházinak: Övezd fel derekadat, és vedd kezedbe az én pálczámat, és menj el, ha valakivel találkozol, ne * köszönj néki, és annak is, a ki köszön néked, ne felelj, és az én pálczámat tedd a gyermek arczára. [u'Luk. 10,4.']

30 De a gyermeknek anyja monda: Él az Úr és él a te lelked, hogy el nem hagylak téged. Felkele azért és követé őt.

31 Géházi pedig már előttök elment volt, és a pálczát a gyermek arczára fekteté, de nem szólott és nem is eszmélt rá a gyermek. Azért visszatért eleibe, és megmondá néki, mondván: Nem támadt fel a gyermek.

32 És bement Elizeus a házba, és ímé a gyermek ott feküdt halva az ő * ágyán. [u'vers 21.']

33 És bement, és bezárta az ajtót magára * és a gyermekre, és könyörgött az Úrnak. [u'Luk. 8,54.']

34 És az ágyrafelhágván, a gyermekre feküdt, és az ő száját a gyermek szájára tevé, szemeit szemeire, kezeit kezeire, és ráborult, és megmelegedék a gyermek teste.

35 Azután felállott, és egyszer alá és fel járt a házban, majd újra felment és reáborult. Akkor a gyermek prüsszente vagy * hétszer, és felnyitá szemeit a gyermek. [u'1 Kir. 17,19\u201322.']

36 Ő pedig szólítá Géházit, és monda: Hívd ide a Súnemitát. És oda hívá azt. És mikor oda ment, monda: Vedd a te fiadat.

37 Ki mikor bement, lábához esék, és leborula a földre, és az ő fiát fogván, kiméne.

Elizeus ártalmas ételt tesz egészségessé és kevésből sokakat jól tart

38 Azután visszament Elizeus Gilgálba. Éhség vala pedig akkor az országban, és a próféták fiai ő vele laknak * vala. És monda az ő szolgájának: Tedd fel a nagy fazekat, és főzz valami főzeléket a próféták fiainak. [u'r\xe9sz 2,15. 6,1.']

39 Kiméne azért egy a mezőre, hogy paréjt szedjen. És holmivad indákra találván, tele szedé az ő ruháját azokról sártökkel, és mikor hazament, belevagdalta a fazékba főzeléknek; de nem tudta, hogy mi az?

40 Mikor azután feladták a férfiaknak, hogy egyenek, és ők enni kezdének a főzelékből, felkiáltának és mondának: Halál van a fazékban, Isten embere! És nem bírták megenni.

41 Ő pedig monda: Hozzatok lisztet. És beleveté * azt a fazékba, és monda: Add fel immár a népnek, hadd egyenek. És nem volt mársemmi rossz a fazékban. [u'2 M\xf3z. 15,25.']

42 Jöve pedig egy férfi Baál Sálisából, és hoz vala az Isten emberének első zsengék kenyereit, húsz árpakenyeret, és megzsendült gabonafejeket az ő ruhájában; de ő monda: Add a népnek, hadd egyenek.

43 Felele az ő szolgája: Minek adjam ezt száz embernek? Ő pedig monda ismét: Add a népnek, hadd egyenek, mert ezt mondja az Úr: Esznek * és még marad is. [u'J\xe1n. 6,9\u201313.']

44 És ő eleikbe adá, és evének, és még maradt is belőle, az Úrnak * beszéde szerint. [u'vers 43. M\xe1t\xe9 15,34\u201338.']