KIRÁLYOK II. KÖNYVE

23. fejezetJósiás megújítja a népnek Istennel való szövetségét

1 És elküldött a király, és hozzá gyűltek Júdának és Jeruzsálemnek minden vénei.

2 És felment a király * az Úr házába, és Júdából minden férfi és Jeruzsálem minden lakosa vele volt; a papok, a próféták és az egész nép kicsinytől fogva nagyig. És minden beszédét elolvasá előttök a szövetség könyvének, a mely megtaláltatott az Úr házában. [u'2 Kr\xf3n. 34,30.']

3 És oda állott a király az emelvényre, és kötést tőn az Úr előtt, hogy ők az Urat akarják * követni, és az ő parancsolatait, bizonyságtételeit és rendeléseit teljes szívből és lélekből megőrizni, és beteljesíteni e szövetség beszédeit, a melyek meg vannak írva abban a könyvben; és ráállott az egész nép a kötésre. [u'5 M\xf3z. 26,17\u201319.']

Jósiás eltörli a bálványimádást

4 És megparancsolá a király Hilkiának, a főpapnak és a másod rendbeli papoknak és az ajtóőrizőknek, hogy az Úr templomából hordjanak ki minden edényt, a melyet a * Baálnak, az Aserának és az egész mennyei seregnek csináltak, és megégeté azokat Jeruzsálemen kivül a Kidron völgyében, és azok hamvait † Béthelbe vivé. [u'r\xe9sz 21,2\u201311.'] ; [u'1 Kir. 12,28.29. 16,30\u201333.']

5 És kiirtá a bálványpapokat is, a kiket Júda * királyai állítottak be, hogy a magaslatokon tömjénezzenek Júda városaiban és Jeruzsálem körül, és mindazokat is, a kik a Baálnak, a napnak, holdnak, égi jeleknek és az egész mennyei † seregnek tömjéneztek. [u'r\xe9sz 16,3.4. 21,2\u20135.7.'] ; [u'vers 11. 2 Kr\xf3n. 33,5\u20137.']

6 Kivivé az Úr házából az Aserát is Jeruzsálemen kivül a Kidron patakja mellé, és megégeté azt a Kidron völgyében, és porrá zúzta, és annak porát a község * temetőhelyére hinté. [u'vers 16. 2 Kr\xf3n. 34,4.']

7 És lerontá a férfi paráznák házait, a * melyek az Úr háza mellett voltak, és a melyekben az asszonyok kárpitokat szőttek az Aserának. [u'1 Kir. 14,24. 1 S\xe1m. 2,22.']

8 És behozatta az összes papokat Júda városaiból, és megfertéztette a magaslatokat, a melyeken a * papok tömjéneztek, Gebától egész Beersebáig, és lerontotta a kapuk mellett levő magaslatokat is, a melyek Józsuénak, a város fejedelmének kapuja előtt voltak balkéz felől, a város kapujában. [u'1 Kir. 15,22.']

9 De a magaslatok papjai soha sem áldoztak az Úr oltárán Jeruzsálemben, hanem a kovásztalan kenyeret az ő atyjokfiai között ették.

10 Megfertőztette a Tófetet, a Hinnom fiainak völgyében, hogy senki az ő fiát, vagy leányát át * ne vihesse a tűzön Moloknak. [u'3 M\xf3z. 20,2. 2 Kr\xf3n. 33,6.']

11 És eltávolította a lovakat, a melyeket Júda királyai * a napnak szenteltek az Úr házának bemenetelénél, a Nátán-Mélek udvari szolga háza mellett, a mely a Pharvarimban volt, és a nap szekereit tűzzel elégette. [u'vers 5. 2 Kr\xf3n. 33,5.']

12 És az oltárokat, a melyek az Akház palotájának tetején voltak, a melyeket a Júda királyai csináltak, és azokat az oltárokat is, a * melyeket Manasse csinált volt az Úr házának mindkét pitvarában, lerontotta a király, és lehányván, porukat a Kidron patakjába szóratta. [u'r\xe9sz 21,5.']

13 Azokat a magaslatokat is megfertőztette a király, a melyek Jeruzsálem előtt voltak az Olajfák hegyének jobbfelől levő oldalán, a melyeket mégSalamon, * az Izráel királya épített volt Astóretnek, a Sídonbeliek útálatosságának, és Kámósnak, a Moábiták útálatosságának, és Milkómnak, az Ammon fiai útálatosságának. [u'1 Kir. 11,7.8.']

14 És összetörte az * oszlopokat és kivágatta az Aserákat, és azok helyeit embercsontokkal töltötte meg. [u'2 M\xf3z. 23,24.']

15 Még azt az oltárt is, * a mely Béthelben volt, a magaslatot, a melyet Jeroboám, a Nébát fia csinált, a ki vétekbe ejté az Izráelt, – azt az oltárt is és azt a magaslatot is letörte, és a magaslatot felégette, porrá tette, és az Aserát megégette. [u'1 Kir. 12,28\u201333. 13,2.']

16 És körültekintett Jósiás, és meglátta a sírokat, a melyek ott a hegyen voltak, és elküldött és elhozatta a csontokat a sírokból, és megégette az * oltáron, és megfertőztette azt az Úr beszéde szerint, a melyet mondott volt az Isten embere, a ki e dolgot megjövendölte volt. [u'1 Kir. 13,2.']

17 És monda: Miféle síremlék ez, a melyet látok? És felelének néki a város férfiai: Az Isten * emberének sírja ez, a ki Júdából jött volt és mindezeket megjövendölte a Béthelbeli oltár felől, a miket mostcselekedtél. [u'1 Kir. 13,1.2.29.30.']

18 És monda: Hagyjatok békét néki, és senki meg ne mozdítsa az ő tetemeit. És megmentették az ő tetemeit annak a prófétának a tetemeivel együtt, a ki Samariából * jött volt. [u'1 Kir. 13,11.13.32.']

19 És lerontotta Jósiás a magaslatok minden * házát is, a melyek Samária városaiban voltak, a melyeket az Izráel királyai csináltak volt, hogy az Uratharagra ingereljék, és épen úgy cselekedett azokkal mindenekben, a mint Béthelben cselekedett. [u'2 Kr\xf3n. 34,3\u20137.']

20 És megáldozta a magaslatok összes papjait, * a kik ott voltak, az oltárokon, és emberi csontokat égetett † meg azokon, és úgy tért vissza Jeruzsálembe. [u'vers 5.'] ; [u'1 Kir. 13,2.']

Jósiás páskha ünneplése, halála

21 És parancsolt a király az egész népnek, és monda: Ünnepeljetek páskhát * az Úrnak, a ti Istenteknek, a mint meg van írva e szövetség könyvében; [u'2 M\xf3z. 12,3\u201317.']

22 Mert nem szereztetett olyan páskha * a birák idejétől fogva, a kik az Izráelt ítélték, sem pedig az Izráel és a Júda királyainak minden idejében, [u'2 Kr\xf3n. 35,1\u201319.']

23 Hanem csak Jósiás király tizennyolczadik esztendejében szereztetett ilyen páskha az Úrnak Jeruzsálemben.

24 És kivesztette Jósiás király az ördöngösöket * és a titokfejtőket, a teráfokat és a bálványokat, és mindazokat az útálatosságokat, a melyek láttattak Júda földjén és Jeruzsálemben, hogy helyreállítsa a törvény beszédit, a melyek meg valának írva a könyvben, a melyet † Hilkia pap talált meg az Úr házában. [u'2 Kr\xf3n. 33,6.'] ; [u'r\xe9sz 22,8.']

25 Nem is volt ő hozzá hasonló király ő előtte, a ki úgy megtért volna az Úrhoz teljes szívéből * és teljes lelkéből és teljes erejéből, Mózesnek minden törvénye szerint; de utána sem támadott hozzá hasonló. [u'r\xe9sz 18,5. 2 Kr\xf3n. 32,25.']

26 De az Úr még sem szünt meg az ő megbúsult nagy haragjától, a melylyel * megharagudott volt Júdára mindazokért a bosszantásokért, a melyekkel bosszantotta őt Manasse. [u'r\xe9sz 21,11\u201316.']

27 Mert azt mondá az Úr: Júdát is elvetem szemem elől, mint a hogy az Izráelt * elvetettem, és megútálom ezt a várost, a melyet választottam, Jeruzsálemet, és ezt a házat is, † a melyről azt mondottam volt: Ott legyen az én nevem! [u'r\xe9sz 17,6.18.'] ; [u'1 Kir. 9,3\u20138.']

28 Jósiásnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, vajjon nincsenek-é megírva a Júda * királyainak krónika-könyvében? [u'2 Kr\xf3n. 34,1. 35,20.']

29 Az ő idejében jött fel Faraó-Nékó, az * égyiptomi király Assiria királya ellen az Eufrátes folyóvize mellé. És Jósiás király eleibe ment, de az megölte őt Megiddóban, a mint meglátta őt. [u'2 Kr\xf3n. 35,20.']

30 És az ő szolgái szekérre tévén őt, halva vitték el Megiddóból * és Jeruzsálembe hozván, eltemeték őt az ő sírboltjába. A föld népe pedig vevé Joákházt, † a Jósiás fiát, és felkenvén őt, királylyá tevé az ő atyja helyett. [u'Zak. 12,11.'] ; [u'2 Kr\xf3n. 36,1.']

Joákház

31 Huszonhárom esztendős volt Joákház, mikor uralkodni kezdett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben, és az ő anyjának neve Hamutál, a Libnabeli Jeremiás leánya.

32 És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt mind a szerint, a mint az ő atyái * cselekedtek volt. [u'r\xe9sz 16,2\u20134.']

33 De Faraó-Nékó bilincsekbe verte őt * Riblában, Hámát földjén, a mikor Jeruzsálemben királylyá lett; és az országra adót vetett, száz tálentom ezüstöt és egy tálentom aranyat. [u'vers 29. Ez\xe9k. 19,4\u20139.']

Joákim

34 És Faraó-Nékó Eliákimot, a Jósiás fiát tette királylyá, az ő atyja, Jósiás helyett, és nevét Joákimra változtatta; Joákházt pedig magával vivé, és az Égyiptomba megérkezvén, ott hala meg.

35 Az ezüstöt és az aranyat megadta ugyan Joákim a Faraónak, de az országot sarczoltatta meg, hogy megadhassa az ezüstöt a Faraó parancsolata szerint; a föld népe közül mindenkitől az ő értéke szerint hajtott be ezüstöt és aranyat, hogy Faraó-Nékónak adja.

36 Joákim huszonöt esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Zébuda, a Rúmabeli Pedája leánya.

37 És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt mind a szerint, a mint az ő atyái * cselekedtek. [u'vers 32. r\xe9sz 21,2.9.']