KIRÁLYOK II. KÖNYVE

19. fejezetEzékiás imádkozik. Ésaiás szabadulást igér

1 Mikor pedig ezeket * hallotta Ezékiás király, megszaggatta az ő ruháit, és zsákba öltözék, és bement az Úr házába. [u'\xc9sa. 37,1.']

2 És elküldte Eliákimot, a királyházának gondviselőjét, és Sebnát, az íródeákot, és a papoknak véneit, a kik zsákba öltöztek, Ésaiás * prófétához, az Ámós fiához; [u'\xc9sa. 1,1.']

3 És mondának néki: Ezt mondja Ezékiás: E nap nyomorúságnak, szidalmazásnak és * káromlásnak napja; mert a fiak a szülésre jutottak, de nincs erő szüléshez. [u'vers 10. r\xe9sz 18,35.']

4 Netalán az Úr, a te Istened meghallotta Rabsakénak minden beszédit, a kit elküldött az ő ura, Assiria királya, hogy szidalommal * illesse az élő Istent és káromló beszédekkel, a melyeket az Úr, a te Istened meghallott: könyörögj azért azokért, a kik még megmaradtak. [u'r\xe9sz 18,30\u201335.']

5 És elmenének az Ezékiás király szolgái Ésaiáshoz.

6 És monda nékik Ésaiás: Ezt mondjátok a ti uratoknak: Ezt mondja az Úr: Ne félj a beszédektől, a melyeket hallottál, a melyekkel szidalmaztak engem Assiria királyának szolgái.

7 Ímé én oly lelket adok belé, hogy hírt * hallván, visszatér az ő földjére és fegyverrel † vágatom le őt az ő földjében. [u'vers 9. r\xe9sz 7,6.7.'] ; [u'vers 17.']

8 És mikor visszatért Rabsaké, Assiria királyát Libna ellen harczolva találta, * mert meghallotta volt, hogy Lákisból elment. [u'J\xf3zs. 10,29.']

9 És hallván Tirháka felől, * a szerecsen király felől, ezt mondván: Ímé kijött, hogy hadakozzék te ellened; visszafordult és követeket küldött Ezékiáshoz, ezt izenvén: [u'\xc9sa. 37,9.']

10 Így szóljatok Ezékiásnak, a Júda királyának, mondván: Meg ne csaljon téged * a te Istened, a kiben bízol, ezt mondván: Nem adatik Assiria királyának kezébe Jeruzsálem. [u'r\xe9sz 18,30.35.']

11 Ímé hallottad, mit cselekedtek Assiria királyai minden országokkal, elvesztvén azokat; és te megszabadulhatsz-é?

12 Vajjon megszabadították-é a pogányok istenei azokat, a kiket elvesztettek az én atyáim: Gózánt, Aránt, Résefet és az Eden fiait, a kik Thelasárban voltak?

13 Hol van Hámát királya, Arphád királya és Sefárvaim város királya? Héna és Hivva?

14 És elvevé Ezékiás a levelet a követek kezéből, és elolvasá azt, és felment az Úr házába, és kiterjeszté azt Ezékiás az Úr előtt;

15 És imádkozék Ezékiás az Úr előtt, és monda: Uram, Izráel Istene! a ki a Kérubok * között lakol, te vagy egyedül e föld minden országainak Istene, te teremtetted a mennyet és a földet; [u'2 M\xf3z. 25,20\u201322.']

16 Hajtsd hozzám, Uram, a te füledet és halld meg; nyisd fel Uram, a te szemeidet és lásd meg: és halld meg a Sénakhérib beszédét, a ki ide küldött, hogy szidalommal * illesse az élő Istent. [u'vers 10.']

17 Igaz, Uram, Assiria királyai elpusztították a pogányokat * és azok országait. [u'vers 11\u201313.']

18 És az ő isteneiket a tűzbe hányták; de azok nem voltak istenek, hanem csak emberi kéz alkotásai, fa és kő, azért vesztették el őket.

19 Most azonban, mi Urunk, Istenünk, szabadíts meg, kérlek, minket az ő kezéből, hogy megismerje e föld minden országa, hogy te, az Úr, vagy az egyetlen Isten!

20 Akkor elküldött Ésaiás, az Ámós fia, Ezékiáshoz, ezt mondván: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: A te könyörgésedet, Assiria királya, Sénakhérib felől, meghallgattam.

21 Ez az, a mit az Úr ő felőle mondott: Megutál * téged és megcsúfol téged Sionnak szűz leánya, utánad fejét hajtogatja Jeruzsálem leánya. [u'r\xe9sz 18,23.30.']

22 Kit szidalmaztál és kit gyaláztál? És ki ellen emelted fel a te szódat, vagy ki ellenemelted fel a te szemeidet a magasságba? Az Izráel szentje ellen!

23 Követeid * által gúnyoltad az Urat, és mondád: Szekereim sokaságával meghágom a hegyek magasságait, a Libánon oldalait, és levágom magas czédrusait, legfelségesebb cziprusfáit, és bemegyek csúcsának lakóhelyébe, kertes erdejébe. [u'\xc9sa. 37,24.']

24 Ástam és ittam idegen vizeket, és kiszárítom lábaim talpával Égyiptom minden folyóvizét.

25 Avagy nem hallottad? Régen megcsináltam, ős időktől elvégeztem ezt! Most csakvéghezvittem, hogy puszta kőhalmokká döntsd össze az erős városokat;

26 És hogy a benne lakók erejökben megfogyatkozzanak, megrontassanak és megszégyenüljenek, és olyanok legyenek mint a mező füve, fiatal paréj, a háztető füve és mint a kalászhajtás előtt elszáradt gabona.

27 És ismerem a te ülésedet, és járásodat kelésedet, és ellenem való tombolásodat;

28 A te ellenem * való tombolásodért és a te elbizakodásodért, a mely felhatott füleimbe, † az én karikámat orrodba vetem, és zabolámat szádba, és visszaviszlek azon az úton, a melyen eljöttél. [u'\xc9sa. 37,29.'] ; [u'1 Kir. 20,28.']

29 Te néked pedig, Ezékiás, legyen ez jeled: Ez esztendőben táplál a hulladék termése, a második esztendőben, a mi magától terem; de a harmadik esztendőben márvettek és arattok, szőlőket plántáltok és azok gyümölcsét eszitek.

30 És a Júda házából a kiszabadult és a megmaradt gyökeret ver alól, és gyümölcsöt terem felül.

31 Mert Jeruzsálemből fog származni a maradék, és a megszabadult a Sion hegyéről; a Seregek * Urának buzgó szerelme cselekszi ezt! [u'\xc9sa. 9,7.']

32 Azért azt mondja az Úr Assiria királya felől: Be nem jő e városba, és nyilat sem lő bele, sem paizs nem ostromolja azt, sem sánczot nem ás mellette.

33 Azon az úton, a melyen jött, * tér vissza, de e városba be nem jő, azt mondja az Úr. [u'vers 28.']

34 És megoltalmazom e várost, hogy megtartsam azt, én érettem és Dávidért, az * én szolgámért. [u'1 Kir. 11,13.']

Az assiriaiak csodálatos leveretése. Sénakherib elvész

35 És azon az éjszakán kijött az Úr angyala, és levágott az Assiriabeli táborban * száznyolczvanötezeret, és mikor jó reggel felkeltek, ímé mindenütt holttestek hevertek. [u'\xc9sa. 37,36.']

36 És elindult, és elment, * és visszafordult Sénakhérib, Assiria királya, és Ninivében maradt. [u'r\xe9sz 19,28.33.']

37 És lőn, mikor ő a Nisróknak, az ő Istenének templomában imádkozék, Adramélek és Sarézer, az ő * fiai, levágták őt fegyverrel: magok pedig elszaladtak az Ararát földébe, és az ő fia, Esárhaddon uralkodék helyette. [u'\xc9sa. 37,38.']