KIRÁLYOK II. KÖNYVE

18. fejezetJúda országa. Ezékiás király

1 És Hóseásnak, az Ela fiának, az Izráel királyának harmadik esztendejében kezdett * uralkodni Ezékiás, Akháznak, a Júda királyának fia. [u'r\xe9sz 16,20. 2 Kr\xf3n. 29,1.']

2 Huszonöt esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és huszonkilencz esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; anyjának neve Abi, a Zakariás leánya.

3 És kedves dolgot cselekedék az Úr szemei előtt, a mint az ő atyja, Dávid cselekedett * volt. [u'1 Kir. 15,5.']

4 Ő rontotta le a magaslatokat, * törte el az oszlopokat, és vágta ki az Aserát, és törte össze az érczkígyót is, a melyet Mózes † csinált; mert mind az ideig az Izráel fiai jóillatot tettek annak, és nevezék azt Nékhustánnak. [u'2 Kr\xf3n. 31,1\u20134.'] ; [u'4 M\xf3z. 21,9.']

5 Egyedülaz Úrban, Izráel Istenében bízott, és ő utána nem volt hozzá hasonló * Júda minden királyai között sem azok között, a kik ő † előtte voltak. [u'2 Kr\xf3n. 32,25.'] ; [u'1 Kir. 3,12. 11,6\u20139.']

6 Mert az Úrhoz ragaszkodott, és el nem hajlott ő tőle, és megőrizte az ő parancsolatait, a melyeket az Úr Mózesnek parancsolt vala.

7 És vele volt az Úr mindenütt és a hova csak ment, előmenetele volt. És elszakadt * Assiria királyától, és nem szolgált néki. [u'r\xe9sz 16,7.8.']

8 Megverte a Filiszteusokat is egész Gázáig és határukat, az őrtornyoktól a kerített városokig.

9 Ezékiás királynak negyedik esztendejében – a mely Hóseásnak, az Ela fiának, az Izráel királyának hetedik esztendeje – feljött * Salmanassár, Assiria királya Samaria ellen, és megszállotta azt; [u'r\xe9sz 17,5.6.']

10 És elfoglalta három esztendő mulva, Ezékiás hatodik esztendejében – ez Hóseásnak, az Izráel királyának kilenczedik esztendeje – ekkor vették be Samariát.

11 És elhurczolta Assiria királya az Izráelt Assiriába, és letelepíté Halába, Háborba, a Gózán folyó mellé, és a Médeusok városaiba;

12 Azért, mert nem hallgattak az Úrnak, az ő Istenöknek szavára, hanem megszegték * az ő szövetségét, mindazokat, a melyeket Mózes, az Úr szolgája parancsolt vala; sem nem hallgattak rájok, sem nem cselekedték azokat. [u'5 M\xf3z. 28,15.63\u201367.']

13 Ezékiás királynak pedig tizennegyedik esztendejében feljött Sénakhérib, * Assiria királya Júdának minden kerített városa ellen, és elfoglalta azokat. [u'\xc9sa. 36,1\u201322. 37,36\u201338.']

14 Akkor elküldött Ezékiás, Júda királya Assiria királyához Lákisba, ezt izenvén: Vétkeztem, * térj el én rólam; a mit rám vetsz, elviselem! És Assiria királya Ezékiásra, Júda királyára háromszáz tálentom ezüstöt és harmincz tálentom aranyat vetett ki. [u'vers 7.']

15 És Ezékiás oda adott minden ezüstöt, a mely találtatott az Úr házában és a király házának kincsei között.

16 Ugyanebben az időben fosztotta meg Ezékiás az Úr templomának ajtajait és az ajtók félfáit, a melyeket Ezékiás, Júda királya maga boríttatott be, és oda adta azokat Assiria királyának.

17 És Assiria királya mégisoda küldte Thartánt, Rabsárist és Rabsakét Lákisból Ezékiás királyhoz igen nagy haddal Jeruzsálembe, és felmenének és jutának Jeruzsálembe, és feljövén és oda érvén, megállának a * felső halastó zsilipjénél, a mely a ruhafestő útja mellett van. [u'\xc9sa. 36,2. 2 Kr\xf3n. 32,9\u201316.']

18 És kihívaták a királyt. És kiméne hozzájok Eliákim, a Hilkia fia, ki a királyházának gondviselője volt, és Sebna, az íródeák, és Joákh, az Asáf fia, az emlékíró.

19 És monda nékik Rabsaké: Mondjátok meg Ezékiásnak: Ezt mondja a király, Assiria nagy királya: Micsoda bizodalom ez, a melyben te bizakodtál?

20 Azt mondád: csak szóbeszéd; tanács és erő kella hadakozáshoz; vajjon kihez bíztál, hogy fellázadtál ellenem?

21 Ímé, ebben a törött * nádszálban bizakodol, Égyiptomban, melyhez ha ki támaszkodik, bemegy az ő kezébe és általlikasztja? Ilyen a Faraó, Égyiptom királya mindenekhez, a kik ő hozzá bíznak! [u'\xc9sa. 36,6.']

22 Vagy azt akarjátok nékem mondani: Mi az Úrban, a mi Istenünkben bízunk; hát nem ez-é az, a kinek magaslatait és oltárait lerontotta Ezékiás, és mind Júdának, mind Jeruzsálemnek megparancsolta: Ez oltár * előtt imádkozzatok Jeruzsálemben? [u'5 M\xf3z. 12,5.11.']

23 Nosza, fogadj hát az én urammal, Assiria királyával: Én néked kétezer lovat adok, ha tudsz reájok adni annyi lovast.

24 Hogy verhetnél hát vissza az én uram legkisebb hadnagyai közül csak egyet is, és hogyan bízhatol Égyiptomhoz a szekerek * és a lovagok miatt? [u'2 Kr\xf3n. 12,2.3.']

25 Vajjon az Úr tudtanélkül jöttem-é fel e hely ellen, hogy azt elveszessem? Az Úr mondotta nékem: Menj fel e föld ellen, és veszesd el azt!

26 És monda Eliákim, a Hilkia fia, és Sebna és Joákh Rabsakénak: Beszélj, kérlek, a te szolgáiddal siriai nyelven, mert jól értjük; és ne beszélj velünk zsidóul e nép füle hallatára, a mely a kőfalon van.

27 És felele nékik Rabsaké: Vajjon a te uradhoz, vagy te hozzád küldött-é engem az én uram, hogy elmondjam e dolgokat, avagy nem inkábbe férfiakhoz-é, a kik a kőfalon ülnek, hogy azután veletek együtt egyék meg a saját ganéjokat, * és igyák meg a saját vizeletöket? [u'r\xe9sz 6,25.29.']

28 És oda állott Rabsaké, és hangosan kezdett zsidóul beszélni, mondván: Halljátok meg a királynak, Assiria nagy királyának beszédit!

29 Azt mondja a király: Meg ne csaljon titeket Ezékiás; mert nem szabadíthat meg titeket az ő kezéből.

30 És ne biztasson titeket Ezékiás az Úrral, ezt mondván: Kétség nélkül megszabadít minket az Úr, * és nem adatik e város az assiria király kezébe. [u'vers 35.']

31 Ne hallgassatok Ezékiásra; mert így szól Assiria királya: Békéljetek meg velem, és jőjjetek ki hozzám, és kiki egyék az ő szőlőjéből * és fügefájáról, és igyék az ő kútjának vizéből; [u'1 Kir. 4,25.']

32 Míg eljövök és elviszlek titeket a ti földetekhez hasonló földre, gabonás és boros földre, kenyeres és szőlős földre, olajfás, és mézes földre, hogy élhessetek és meg ne haljatok. Ne higyjetek Ezékiásnak, mert félrevezet benneteket, mikor azt mondja: Az Úr megszabadít minket!

33 Vajjon megszabadították-é a pogányok * istenei, mindenik a maga földjét Assiria királyának kezéből? [u'\xc9sa. 10,10.11.']

34 Hol vannak Hámátnak és Arphádnak * istenei? Hol Sefárvaimnak, Hénának és Hivvának istenei? És Samariát is megszabadították-é az én kezemből? [u'r\xe9sz 16,9. Jer. 49,23.']

35 Kicsoda a földön való minden istenek közül, a ki megszabadíthatta volna az ő földjét az én kezemből, hogy az Úr is * kiszabadíthatná Jeruzsálemet az én kezemből? [u'r\xe9sz 19,35\u201337.']

36 De a nép csak hallgatott, és nem felelt néki csak egy igét sem; mert a király megparancsolta volt, mondván: Ne feleljetek néki.

37 És elment Eliákim, a Hilkia fia, a királyházának gondviselője, és Sebna, az íródeák, és Joákh, az Asáf fia, az emlékíró, Ezékiáshoz megszaggatott ruhákban, és elmondák néki Rabsaké beszédit.